Sorsszerű-e Gábor Áron vállalása? Tehetett volna-e másként abban a forrongó hangulatban, amikor a székely nép arra várt, valaki előrelép a sorból és igent mond a szabadságra? A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes válasza: az 1848-as szabadságvágy ezt megkívánta, és ez így lesz mindig, amikor az emberek úgy érzik, nem rendelkezhetnek saját sorsuk felett.
Lesz ágyú! Lesz ágyú? Igen. Lesz ágyú – hangzik. A tömegből kiváló Gábor Áron (Kocsis Hunor Tibor) magára ölti a katonazubbonyt, majd egyetlen mozdulattal lerántja a színpad végében emelkedő hatalmas kerékről a leplet, és együtt forog vele mindaddig, amíg képzeletben megtervezi az ágyúöntés lépéseit. Vagy tán látomás az egész? Nem, hisz a nép örömében táncol, az elfelejtett, ám Kádár Elemér és Orza Călin által rekonstruált háromszéki táncot járja, megtoldva nyolcados aprózóval, ami még nagyobb lendületet ad a forgatagnak. (Érdekes a kísérlet, hogy egy már kiveszett táncdialektust miként lehet a környező vidékek táncelemeiből, motívummaradványokból, stílushűséggel rekonstruálni.)
Kész az első ágyú, ki lehet, ki kell próbálni. Egy székely legényke segít, Gábor Áron céloz és célba talál. Felesége, Jusztina (Ürmösi-Incze Mária Terézia) is tudomásul veszi, nincs meghátrálás. „El kell menni katonának” – szól az ének, és emelkedik az elszántság harangja, mely toboroz, s tán következőkor már ágyúként dörren.
Megjelenik az osztrák ellenség egyetlen robusztus alakú katona (Melles Endre) személyében, akinek találóan megszerkesztett széles mozdulata, kardlendítése hatalmas erőt sugároz. Szintén Melles jeleníti meg a Halált, aki az előadásban többször figyelmezteti Gábor Áront és a székelyeket: amit cselekszenek, az a halálba vezethet. Az első ütközetben sok székely katona kap szinte végzetes csapást, de jönnek az asszonyok, s mintha Jézust emelnék le a keresztről és támasztanák fel, újból harcba küldik a férfiakat. A hidvégi csatában győznek a háromszékiek, ünnepelnek, felvirágozzák Gábor Áron rézágyúját, szól a dal, pörög a tánc, de a Halál figyelmeztet: nincs vége.
Megfordul a színpadkép, előtérbe kerül a bécsi torony, amelyet Déva várához hasonlóan csak asszonyi áldozattal lehet felépíteni. A Kőműves Kelemen ballada jól ismert két háromszéki változatából (Albert Ernő gyűjtése nyomán) összeállított szöveggel énekli Erőss Judit a történetet, előtérben a kardra esküvés jelenete. S tán nem is a bécsi tornyot, hanem a bodvaji vashámort jelképezi a kőből rakott építmény? Gábor Áron vívódik: lesz elég erő az újabb ellenállásra? Lesz, mert egyre több harangot öntenek be, terjed az önvédelem lángja. A harangokról lefejtett több tízméteres kelmefolyamot tekernek az asszonyok ágyúcsőhöz hasonló alakzatban a férfiak karjára, jelezvén, készen állnak a harcra.
Orosz katonák jelennek meg szuronnyal felfegyverkezve, a székelyek ellenállnak, az oroszok megint támadnak, végül eldördül a Gábor Áronra végzetes lövés. Felesége – miként Mária a kisdedet – karjában tartja férje élettelen testét. Háttérben kopjafaerdő (ötletesen a szuronyokból átalakítva), Gábor Áron körül harcostársai és a hozzá mindvégig hű segítője (Péter Előd), a székely humor és furfang megtestesítője. Szól az Ó, én édes jó Istenem kezdetű ősi székely himnusz, majd a múltból a jelenbe utaló kép következik: Gábor Áron zubbonyához hasonlóan felajánlják a kék-arany-ezüst (székely szimbólum) színű mellényeket a mai Gábor Áronoknak.
A Gábor Áron című történelmi táncdráma Orza Călin rendezői munkásságának egyik igen jelentős állomása, amelyben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb székely alakját és a háromszéki önvédelmi harc elszánt hőseit idézi. Az Imreh-Marton Istvánnal közösen írt forgatókönyv olykor mitizálja a valóságot, ami százhatvanhat év távlatából megengedhető. Ehhez igazodnak Furik Rita elegáns, valamint a táncban és a harci jelenetekben is kényelmes jelmezei, illetve Zayzon Ádám kellékei. A negyvenöt perces előadás néhol túlzsúfolt, egyszerre több irányból is éri erős hatás a nézőt, a mozgás, a látvány, a zene (népzene és Gáspár Álmos etnorockos zenei anyaga), az énekszöveg szusszanásnyi időt nem hagy lazításra. A Gábor Áron a Háromszék Táncegyüttes kiemelkedő produkciója, amelyben a tánckar a legfelsőbb fokon teljesített. Méltóan ’48-hoz és az akkori hősök emlékezetéhez.
