Sors-játék perzselő dobogón

2014. március 27., csütörtök, Színház az egész világ

Valamelyik város színházában, egy öltözőben Nemes Levente kezembe adott egy könyvet. Szerzője az 1921-ben született Georgio Strehler színész, rendező, a világhírű milánói Piccolo Teatro igazgatója. A könyv címe: Az emberi színházért. Egy szusz­ra olvastam el.

A nagyobbik lányom akkor volt elsőéves a színművéseti főiskolán. Né­hány nappal később egy másik város színházának öltözőjében – abban az időben mindig úton voltunk – a könyvből kimásoltam az alábbi sorokat, és postán elküldtem útravalónak a pályán akkor induló lányomnak.
„Az én mesterségem, hogy történeteket meséljek a többieknek. El kell mondanom, mert nem tudom magamban tartani őket. Egy deszkaemelvényen mesélek társaimmal, különböző tárgyak és fények között. Ha nem lenne emelvény, a puszta földön állva mondanám el őket tereken, utakon, az utca sarkán, egy erkélyről. Ha nem lennének társaim, elmondanám fadarabokkal, rongyokkal, bármivel, ami létezik a világon. És ha az sem volna, hát elmondanám jó hangosan. Ha nem volna hangom, elmondanám a kezemmel, az ujjaimmal. Ha nem volna kezem, elmondanám a testemmel. Mesélnék némán, mozdulatlanul, mesélnék kötélen függve. Nem értitek, hogy a mesélés eszközei csak tények, ürügyek, hogy elmondhassuk másoknak, ami bennünk van? Egyetlen szál kötélen, egy téren, húsz méterrel a föld felett, egy széken csücsülve, ez is módja lehet annak, hogy elmondjuk, mire képes az ember egyedül ott fenn a maga székével. Elmondom, hogy ott van, hogy egyensúlyban van, hogy bármelyik pillanatban leeshet, de nem esik le, hogy fél, de nem mutatja...”
Igazabb, tisztább, máig érvényes útravalót nem küldhettem lányomnak.
Azóta eltelt 31 év... A Strehler-hitvallás, anélkül hogy tudtam volna, komédiás életem részévé vált. Most már tudom, hogy bárhol legyen az a hely, ahol a komédiás szolgál – az perzselő dobogó. És az a komédiás, aki nem a teljes sorsával áll arra a dobogóra, a dobogót körbeálló, reményre, szeretetre, csodára váró sorstársai elé, a legnagyobb bűnt követi el, amit komédiás elkövethet.
Néhány héttel ezelőtt színházban voltam. Folyt az előadás. Színre lépett két színész. Tették dolgukat, mint a többiek. Jól, nagyon jól. A néző ezt láthatta. A nézők közt ülő fehér hajú pályatárs egy leheletnyivel többet érzett. Az egyik játékos embert próbáló napokat, heteket élt át: műtét után. Nem hittem a szememnek. A játék teljes értékű. Élmény! A másik játékos a megpróbáltatások heteiben az aggódó társulat nevében tartotta a kapcsolatot vele. Most együtt szolgáltak. Egymásból építkező, egymásra csodálkozó, egymást óvó-védő két ember páratlanul tiszta játéka. Adott pillanatban felkerültek egy székre. Folyt az egyre fergetegesebb játék, egy parányi helyen – perzselő dobogón... Bármikor leeshettek volna. Artisták bátorsága, bohócok szépsége, költők tisztasága együtt egy erőt, reményt, szeretetet sugárzó Sors-játékban.
Történt ez 2013. december 8-án, vasárnap este a Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezte Hamlet előadásán. Rosen­crantz szerepében Nagy Alfréd, Guilden­stern szerepében Diószegi Attila lépett fel.
A játék Isten szeretetének záloga. Ezt a szeretetet véltem felfényleni meghívóval a zsebemben a 10. sorban...
 

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy Sepsiszentgyörgyön a járványügyi vörös forgatókönyv lépett életbe?









eredmények
szavazatok száma 77
szavazógép
2014-03-27: Színház az egész világ - :

Az előadás közösségből születik

A mai színházi világnap alkalmából Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező fogalmazta meg gondolatait. 1962 óta ünnepeljük a színházi világnapot, a Nemzetközi Színházi Intézet minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Az 1967-ben született Brett Bailey a hagyományos dramaturgiát szétrobbantó darabjaiban, előadásaiban a posztkoloniális világ kérdéseit feszegeti – írja a Szinhaz.hu.
 
2014-03-27: Riport - Fekete Réka:

Lehet-e felkapaszkodni a nincstelenségből? (Sorsok közelnézetből)

„Tegnap délután aggódó idős hölgy telefonon jelentette szerkesztőségünknek: Sepsiszentgyörgyön az Olt partján válságos helyzetbe került egy ötödik napja hajléktalan család nyolc hónapos és hároméves kislánya. A gyermekek éheznek, fáznak, s bár a környék lakói adnak teát, meleg tejet nekik, nem bíznak abban, hogy a két kislány egészségileg sokáig bírja.”