SzomszédolásLövétebánya

2014. április 10., csütörtök, Faluvilág

A Kis-Homoród festői szurdokában fekszik az egykori vasbányatelep. Most Szentegyházához tartozik, 1968 előtt Lövéte községhez. Lakóinak száma 163, ebből 148 magyar (2011). Környéke agyagvasércben gazdag, 1858-ban már élénk vaskőbányászat folyt e vidéken.

  • Felhagyott bányabejárat
    Felhagyott bányabejárat
  • Kápolna és iskolamúzeum. A szerző felvételei
    Kápolna és iskolamúzeum. A szerző felvételei

A vaskövet a szentkeresztbányai kohóban dolgozták fel. A tartalékok az 1980-as években nagyrészt kimerültek, ezért a termeléssel felhagytak – olvastuk a diktatúra utolsó évtizedében a mindenkit megnyugtatni akaró indoklást.
Két szempontból is szomszédok vagyunk ezzel a vidékkel: azzá tesz a földrajzi közelség és a bányászsors. „A természetnek csaknem minden javával, elsősorban borvízforrásokkal gazdagon megáldott, mintegy négy-öt kilométernyi völgyet a vidék XIX. századi romantikus helytörténetírója, Jánosfalvi Sándor István egyenesen Hámor-völgynek nevezte el az ő idejében itt még működő vasverető műhelyekről, hámorokról, amelyekben a környéken kibányászott vaskövet dolgozták fel. A Kis-Homoród sebes vize azonban nemcsak vízi fűrészeket, vashámorokat működtetett abban az időben, ha­nem posztószövet vastagítását (préselését) végző posztóványolókat is” – írja legújabb könyvében a vidék kiváló ismerője, a lövétei Mihály János. Tőle tudjuk, de a helybeliek is emlékeznek, hogy 60–70 évvel ezelőtt még közel tíz ványoló dübörgött a völgyben – emiatt a közeli feredőket Dobogó-fürdőként emleget­ték. A gyártelep építését, ahol a kőből vasat olvasztottak, a Gyertyánffy család kezdte meg a XVII–XVIII. század fordulóján, s mint ilyen, ez volt a közelben fekvő és vaskohászatáról ismert Szentkeresztbánya elődje. Számos részvénytársaság és bányászati cég volt tulajdonosa ennek a bányarészlegnek, de ez már Lövéte ipartörténetének része, ugyanis a kitermelést 1984-ben leállították. „A munkaerő nagy részét a hargitafürdői kaolinbányához csoportosították át. A bányászok közül többen az erdővidéki szénbányákban folytatták tovább régi mesterségüket” – tesz pontot a több évszázados múltra visszatekintő lövétei vasbányászat történetének végére Mihály János, aki már csak annyit tehetett, hogy 2008-ban az Udvarhelyszék Kulturális Egyesü­letnél kiadta A lövétei vaskőbányászat rövid története című, hézagpótló tanulmányát.
A bányatelepen járva-kelve mindegyre a Háromszéken felhagyott szénbánya-kitermelések jutottak eszünkbe. Sok a sorsazonosság Lövétebánya és az erdővidéki szén- és vasbányászat kortárs történetében. Az csak egy példa, hogy Lövétebányát is úgy csatolták az utolsó hazai megyésítés alkalmával a ma Szent­egyházának nevezett városhoz, mint Köpecet vagy Köpecbánya-telepet, mert a várossá avan­zsált Barótnak el kellett érnie az urbánus rang által megkövetelt lakossági lélekszámot. Erdő­vidéken jóval a bodvaji és az erdőfülei vasolvasztást követően Székelyszáldoboson is limonitfejtő működött, sőt, vasolvasztó kohó is. Lövétebányán, miként itthon is, például a köpecbányai telepen, többnyire idős és nyugdíjas emberek, egykori bányamunkások élnek. Minden már a múlt, csak ipartörténet, s ha eltelik még néhány esztendő – mondták –, kiránduló- és feredőhely lesz, mert a felhagyott vaskőbányákból patakként folyik ki a szénsavas ásványvíz. A lövétei és az erdővidéki bányászok is jól tudják: bőven maradt még vaskő és szén is a földben, de a fejtési módszerek árával és az előre tervezett kitermelési ütemmel nem tudták felvenni a harcot, mert kevesebb tartalékkal rendelkező székelyföldi kincseket csak takarékos és aprólékos, lassúbb munkával lehet gazdaságosan kibányászni.
A kerek 30 esztendeje „leépült” egykori bányatelepen ugyancsak csendes az élet. A kisközösség római katolikus székely magyar, köztük néhány magyarul beszélő cigány család is él. A jelenről is mesélt idegenvezetőnk, idős Demeter Albert, egyike azoknak, akik még hisznek abban, hogy a lezárt vaskőbányákból kifolyó tetemes mennyiségű szénsavas borvíz megalapozza majdan a gyógyfürdőt.
– Van itt látnivaló is annak, aki ide fárad – részletezte. – A volt gyűlésterem egyik felében a katolikus kápolna, a másik felében a szentegyházi líceum iskolamúzeumot létesített. Azt mondják, akik jobban ismerik a helyzetet, hogy sehol Erdélyben nincs még egy olyan kápolna, amelyiknek Boldog Gizella lenne a védőszentje. Szépen szóló harangunk is van, Lázár Imre mérnök öntötte a bányászok védőasszonya, Szent Borbála tiszteletére. Az épület előtt áll az a kőfaragvány, amit mi bányászszobornak nevezünk.
Búcsúzáskor, a bányászemlékmű láttán, ismét a két vidéket – Háromszéket és Lövéte­bányát – összekötő láthatatlan szomszédi kapocs jutott eszünkbe: a lövétebányai emlékmű annak a Zavaczki Walter Levente szobrászművésznek az alkotása, aki Szent István királyunk kézdiszentléleki egész alakos klasszikus szobrát is megformálta.
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4382
szavazógép
2014-04-10: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Nagyhét előtt a Vadas alatt

Ünnep vigíliáján dől el mindenki lelkében, hogy tud-e ünnepi hangulatot teremteni magának, családjának. Így esik ez, mondják, Kálnokon és a községközpontban, Sepsikőröspatakon is.
2014-04-10: Közélet - :

Erdély visszaigazolta a nemzetpolitikát

Az erdélyi magyarok is részesei voltak a Fidesz–KDNP el­söp­rő választási győzelmének, ezt mutatja a több mint 80 szá­za­lékos erdélyi részvétel a szavazáson, valamint az, hogy a sza­va­zók több mint 95 százaléka a Fidesz–KDNP-re adta voksát, visszaigazolva ezzel az Orbán-kormány nemzetpolitikáját – jelentette ki Toró T. Tibor.