Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Naplórészletek az Osonó turnéjárólAz életre tanít-e az iskola?

2014. április 12., szombat, Kovakő - diákmelléklet

Az Osonó Színházműhely öthetes európai turnéja során öt országban játszotta az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadását, amelyet addig 276 alkalommal mutatott be Európában és Ázsiában összesen 16 ország 103 településén. Az alábbiakban az előadásokat követő közönségtalálkozók során született gondolatok olvashatóak.
 

Mint minden ember, építőkövei vagyunk a társadalomnak, és mindannyiunk feladata, hogy saját életünkben és környezetünkben tegyünk a világ jobbításáért. Változtatva kommunikációnkon vagy egymásra figyelve már tudunk kezdeményezni és valami igazit kialakítani. A kelet-európai országokban nem olyan az oktatáspolitika, hogy az emberek észrevegyék: nem egy szociális államban élnek, amelyben a vezető politikusok megoldják helyettük a problémáikat. Fel kell ismerni, hogy már senki nem old meg helyettünk semmit, mi magunk vagyunk felelősei saját életünk alakulá­sának.
Sok fiatal életéből hiányzik egy tőkesúly, amely a társadalom hamis szele által meghimbált testet a helyes irányba állítaná vissza. Az iskolában a fiatalok nem tanulják meg, hogy egy „csapatnak” vannak bizonyos szabályai, ami által megfelelően működik a közösség. Tulajdonképpen káosz uralkodik, amelyben nem figyelnek a diákok valós képességeire, hanem a rendszer által elvárt skatulyákba kényszerítik őket. Az iskolának kreativitásra, kíváncsiságra és problémamegoldásra kellene nevelnie a diákokat, hogy ne legyen olyan nagy bennük a félelem és a bizonytalanság. A beilleszkedés mindig időszerű téma a fiatalok életében, mert nagy a tétje annak, mennyire tudják elfogadtatni magukat, néha akár a könnyű örömszerzés eszközeit is használva, hiszen legtöbb esetben ezt várja el tőlük az osztály- és iskolaközösség, miként az a közösség is, ahová szeretnének elmenekülni a magány elől. Mindez, persze, csapda, mert ilyenkor abban az illúzióban ringatjuk magunkat, ami nem „mi” vagyunk, tehát feladjuk vagy változtatunk a személyiségünkön. Ugyanakkor mégis boldognak érezzük magunkat, mert nem vagyunk egyedül, de gyakorlatilag magunk számára is hazudunk.
Nyugaton nem szeretnek az emberek beszélni a problémákról, és sokszor kikozmetikázzák az életüket, ahogy az állam a statisztikákat. Sokkal ütősebb dolgokat kell mutatni ahhoz, hogy elgondolkozzanak az emberek a saját életükről.
A német iskolai rendszer úgy rendezkedett be, hogy szinte a szülők helyett neveli a fiatalokat. A cél az, hogy minél hamarabb önállóvá váljanak. A családi fészekben maradás egyre rövidebb ideig tart, ezért teljesen megszűnik az a jelenség, hogy több nemzedék él együtt. Nincs, aki meghallgassa a fiatalokat, aki elmondja nekik, hogy az a szabadság, amibe ők már beleszülettek, nem volt mindig természetes állapot. Ma már nincs egységes értékrend, amit követni tudnának. Hiába kap otthon bizonyos fajta nevelést, amikor a következő utcasarkon már teljesen mást lát a diák.
A fiatalokat, de úgy általában az embereket senki nem készíti fel a valóságra. Ha igazán tudatában lennénk annak, hogy bármikor meghalhatunk, akkor nemcsak magunkra gondolnánk, hanem jobban odafigyelnénk szeretteinkre, és valóban ajándékként élnénk meg minden egyes napot.

(A teljes turnénapló az Osono.ro honlapon olvasható.)

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 294
szavazógép
2014-04-12: Kovakő - diákmelléklet - :

Kényes helyzetek

A kényes helyzetek világát éljük. Kényes a helyzet, ha találkozunk a volt párunkkal, ha összeveszünk barátunkkal, ha elfelejtjük barátnőnk szülinapját – de kényes a helyzet akkor is, ha egy nép nem ért egyet saját vezetőinek elveivel.
2014-04-12: Közélet - Farcádi Botond:

Perelnek itthon, perelnek külföldön

Két folyamatban levő peres ügyről számolt be tegnap esti sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Hangsúlyozta: mindkét esetben közösségi ügyről van szó, várják a támogatók csatlakozását.