Amikor ez a menedék sincs már, úgy érezzük, elveszítettünk mindent. Sokan visszavonulnak a külvilágtól, a fizikai fájdalmat megsokszorozzák a lelki fájdalommal, az önsajnálattal, és ezzel holtvágányra juttatják életüket.

Ez rendszerint maga után vonja az egészséges emberrel szembeni kisebbrendűségi érzést, irigységet, akár gyűlöletet, és ez alól — bármilyen furcsán hangzik — legtöbbször a családtagok sem kivételek. Az érzést persze kevesen ismerik el, csak hangulatukkal, állandó panaszaikkal, cinikus megjegyzéseikkel adják a többiek tudtára sértett és ezért kivételes mivoltukat.

A betegséget senki nem kívánja magának vagy másnak, mégis, néha magunk is okozói vagyunk bajainknak. A túlhajszolt életmód, a végletekig fokozott szórakozás lassan legyengíti szervezetünket. Ilyenkor alakulhatnak ki a krónikus betegségek — pl. cukorbaj, szív- és érrendszeri problémák —, amelyekkel együtt kell élnünk.

Együtt élni, de hogyan? Ez az a pont, ahol visszafordíthatjuk a helytelen irányt, hiszen életünk minősége tőlünk is függ. A sokat emlegetett pozitív gondolkodás most is nagy segítség lehet. Tudományosan alátámasztott tény, hogy a beteg életkedve, gyógyulni akarása sokkal esélyesebbé teszi a tényleges gyógyulást.

Korunkban a tökéletes test az eszménykép, a tökéletes lélekről nemigen hallani, pedig a kettő összhangja adja az egészséget. A mesterségesen kialakított izmok, idomok, a ,,fogpasztamosoly", amit a tévé, a folyóiratok mutatnak, hamis egészségtudatot sugallnak, és a hibát is kívülről akarják javítani.

Ha változtatni akarunk felfogásunkon, hozzáállásunkon, elég a következő hasonlatra gondolunk: a düledező épületen hiába friss a vakolat, úgyis összeomlik, erősítsük meg hát az alapokat.