Néhány támogatója segítségével szembeszállt a megcsontosodott porosz oktatási renddel, pedagógustársai vehemens kritikáival, a szakma, a párt korifeusaival. Egyszerre volt magasan képzett szakember, iskolaalapító, harcos forradalmár és szelíd tanító néni. Varga Tamással és Dienes Zoltánnal új alapokra helyezték a matematikatanítást. Valójában aztán ez lett a kiindulópontja a születő winkleri tanítási modellnek. Az újító gondolat innen úgy gyűrűzött tovább a tanítás többi területére, mint a vízbe dobott kő fodrai. Én 1971 őszén találkoztam vele először. Felejthetetlen maradt számomra azoknak az „óráknak” a hangulata, amelyeket az osztályával tölthettem. Én is tanultam! Ott és akkor gyakorlatilag teljesen megváltozott a matematikáról alkotott képem, szemléletem. Ettől kezdve egy más matematikai világot építettem be főiskolai és egyetemi előadásaimba.
A winkleri iskola szemléltetésére segítségül hívom Balla István 2009-ben készült és 2012-ben frissített, az Fn.hu internetes felületen megjelent nagyinterjújának sorait.
Winkler Márta „órái nem egészen úgy zajlottak, mint a többi osztályban. A munkarendet kizárólag a gyerekek szükségletei határozták meg, volt, hogy órákig beszélgettek egy szünetben kirobbant gyerekek közötti konfliktusról. A csengőre nemigen figyeltek. Óra közben látszólag hangzavar, kiabálás, mozgás volt, ám a megbeszélt jelekre helyre terelték a sok ötletet, kívánságot. Ha a gyerekek közül valaki kifáradt, hátramehetett a párnákra olvasgatni, pihenni. És nem maradt le semmiről! Kimehettek önállóan vizet inni, pisilni. Az osztályban növényeket nevelgettek, állatokat tartottak. Sokszor hetekig egy drámajátékra készültek, sorra tanulták a népi játékokat, karácsonykor betlehemest adtak elő.”
„Úgy éltem a gyerekeim között, mint egy anya, aki spontán válaszaival irányítja őket, nyílt légkört teremtettem, ahol megismerhettem őket. Nekik akartam megfelelni, idomultam hozzájuk, kerestem azokat a módszereket, amelyekkel az egyes gyereket elérem.” – Winkler Márta vallomása az interjúban.
„Egyszer jött egy szakfelügyelő egy nagy vizsgálatot folytatni. Emlékszem, fogalmazásórám volt. Én tagadtam az akkori módszertani kötelmeket, az olyanokat, hogy csak tőmondatokban szabad fogalmazni, meg hogy »egy gondolat, egy mondat« s a többi. Eljátszattam inkább a gyerekekkel egy kézilabdameccset, és abból egy jelenetet írásvetítőn, pálcikababákkal kivetítettem. Arról írattam a fogalmazást. A szakfelügyelő a hivatalos módszertani lépéseket kérte számon, majd fölkapta a füzeteket és elvitte. A halálsápadt igazgatóhelyettes mondta, nincs baj, Márta, elviszi és elolvassa. Gondoltam, akkor minden rendben” – meséli Winkler Márta.
Miért írom most mindezeket? Azért, hogy minden magyar, minden székely ember tudja: a divatos nyugati alternatív iskolák mellett létezik egy magyar is. Legyünk rá büszkék! Legyen előttünk egy példa: ha van bennünk elszántság és kitartás, akkor senki nem akadályozhat meg céljaink megvalósításában. Nem az engedelmesség, nem a mindenbe való beletörődés, az éppen hatalmon lévő ember, a konfliktusok elkerülése, az úton-útfélen áradó demagógia fog előbbre vinni bennünket!