A helyes gondolkodás testünk, szervezetünk állapotáról azt parancsolja: tégy azért, hogy megőrizd egészségét! Hogy mindennapi gondod ne a gyógyszerek és orvosod előírásai, hanem megtervezett testedzésed betartása legyen. Függetlenül életkorunktól – ám hangsúlyozottan serdülőkorban – ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy ülő helyzetben, a televízióra vagy számítógépünkre meredve testünk órákig ebben az egészségtelen tartásban legyen.
Napjainkban egyre több munkahelyi vagy házi tevékenységet gépek végeznek. Az így megtakarított időnket vagy pihenéssel (azaz lustálkodással), vagy testünk csont- és izomrendszerét megmozgató testedzéssel töltjük ki. Ez utóbbi is pihenés az ellazult és „megkímélt” szervezetünknek, csakhogy annak aktív módja. Miért állítjuk, hogy egészségünk fenntartását szolgálja? Életünk „hajtómotorja” a szívünk, amely fáradhatatlanul szállítja izmainkhoz (is) az oxigént, hogy a munkájához biztosított cukrot elégesse és felvegye a szén-dioxidot, azt életet adó oxigénre cserélje a tüdőben. Sportoláskor a szív munkája fokozódik. De nem a gyakorlott sportolóknál. Náluk percenként nem több 60, pulzusunkon lemérhető verésnél. Az elkényelmesedett embernél ez száznál is több, és erőkifejtés után is marad egy ideig.
Végezzük el önmagunkon a következő kísérletet „edzettségünk” megismerésére: nyugalmi állapotban jobb hüvelykujjunkkal tapintsuk ki a bal csuklónk hüvelykujja alatt futó artériát, számoljuk meg, mennyit üt egy perc alatt. Ezután lépjünk fel-le egy lépcső alsó fokán három percig (percenként 24 lábmozdulattal). Ezt követően nyugalmi állapotban várjunk még egy percet, majd ismét mérjük meg a pulzusunkat. Minél kisebb a két mérés közötti számbeli különbség, annál egészségesebb a szívünk. Ez az érték következetes edzéssel javulni fog, amit magunk ellenőrizhetünk.
A szív egészsége mellett a tüdő levegőbefogadó képessége (kapacitása) is feltétele az egészséges szervezetnek. Minél nagyobb mennyiségű levegő cseréjét biztosítja, annál több oxigént juttat az izmokba (is). Annak idején, mint középiskolás diákok néhányan a jógi légzőgyakorlatokkal (hasi légzésnek neveztük) igen jó tüdőmunkára tettünk szert erőnléti gyakorlatok mellett. (Vajon miért maradtak el az első tanóra előtti közös élénkítő tornagyakorlatok az iskolákban vagy a munkahelyeken?)
Napi testedzésünk azonban csak akkor lesz eredményes, ha bizonyos szabályokat betartunk. A testedzés abécéjének a kezdete a rendszeresség (nem kihagyni).
A testedzés két, manapság népszerű formája az erőnlétfejlesztő (fitness) gyakorlás és a sport (erről legközelebb). A magunk számára kidolgozott gyakorlatsorozat testünk bizonyos tájait vehetik célba (kar, váll, láb, has izmai), ezt alakformáló tornának nevezzük, és szakkönyvek ajánlják a megfelelő gyakorlatokat. Erőnlétfejlesztő gyakorlatok konditermekben vagy otthon – gépek segítségével vagy anélkül – biztosítják fizikai erőnlétünket. Az aerobikgyakorlatok (utalva a légzőizmok gyakoribb és erőteljesebb munkájára) az egész szervezetet hozzák mozgásba.
Függetlenül attól, hogy az edzésprogramok melyikét tartjuk magunk számára elfogadhatónak, sose hagyjuk ki a bevezető lazító, könnyed gyakorlatokat (bemelegítés), melyek testünket az edzésre felkészítik. Másrészt: a gyorsabb (látható) eredmény érdekében ne essünk képességünket meghaladó túlzásba. A terhelést fokozatosan kell növelnünk, és vegyük figyelembe a szervezetünket évek óta ismerő háziorvosunk tanácsát is.
