Ilyen, némiképp magára maradt zenekar a sepsiszentgyörgyi Mácsafej is, mely vasárnap este bensőséges és színvonalas koncerttel hívta fel magára a figyelmet. Kis közönség spirituális térben – a megyeszékhelyi unitárius templom az elmúlt években kizárólag minőségi zenét fogadott be, ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert a nagyszínpadi forgatagban szinte elvesznek a kisebb, meghittebb helyszínek –, és pontosan ez jelent igazi, befogadó otthont az énekelt versnek. Mert ma már a vers elhangzása: ünnep.
De vissza a Mácsafejhez: a 2008–ban alakult zenekar kizárólag verseket zenésít meg, keresik az egységet költemény és muzsika között, több jó zenész próbál mélyebb zenei gondolatokat illeszteni a versek mellé. Sikerrel teszik, erre mostani, Szelíd fohász című koncertjük is bizonyosság. Zenéjük – noha abban több műfaj keveredik – minőségi és meditatív, többszöri hallgatásra érett. A muzsikusok nemcsak arra törekednek, hogy „összességében” legyen mondanivalójuk, hanem második albumuk kiadására készülődve új énekelt versekkel is előrukkoltak. El­hangzott természetesen néhány énekelt vers az Álmodj, kis galambom című, Zajzoni Rab István emlékére készített, 2012–ben megjelent első lemezükről is. Egyik kedvenc szerzőjük Páll Lajos, de megzenésítették Gárdonyi Géza, Kányádi Sándor, Király László, Szilágyi Domokos verseit is. A zenekar vasárnap esti fellépői – Ferencz Anikó (fuvola), Ferencz Áron (ütőhangszerek), Ferencz Csaba (ének, gitár), Márk Attila (gitár, ének), Ticuşan János (gitár) és Vitályos Lehel (nagybőgő) – szép, emlékezetes improvizációkkal színesített koncertet teremtettek, s bár évente mindössze 8–10 alkalommal lépnek színpadra, rutinos, összeszokott csapat képét mutatták. Különösen figyelemre méltó Ticuşan János virtuóz gitárjátéka, nem meglepő, ha őt hallgatva, valakinek esetleg Al Di Meola jut eszébe. Egy szó, mint száz, a Mácsafej nem csak vers, hanem jó muzsika megszólaltatója is, a zenekar több fellépést, nagyobb közönséget érdemel.