Annak ellenére, hogy a Székelyföldért Egyesület létrehozása állítólag az RMDSZ prioritásai közé tartozott, amellyel a magyarság gazdasági fellendülését — és köztünk szólva, a választótáboruk visszaszerzését is az MPSZ és a SZNT karmai közül — próbálták volna elérni a kezdeményezők, Albert Álmos és Demeter János még nem volt képes arra, a sepsiszentgyörgyi bíróság sorozatos elutasítása után sem, hogy megfelelően összeállítsa az egyesület bejegyeztetéséről szóló dokumentációt.
A sokat dicsért stratégia szerint a nevezett és rég, 2007-ben beharangozott szervezetnek kellett volna alkotnia azt a tartóoszlopot, amelyre a Kovászna, Maros és Hargita megye területi, közigazgatási autonómiája épült volna. Csakhogy egy év után még mindig csak a tervezésnél tartunk, valószínű, hogy a gyakorlati megvalósítás az örökkévalóságig fog húzódni.
Uraim, újra kell értékelnünk a hozzáállásunkat! Meggyőződésünk, hogy csupán az önök patópálsága a magyarázat egy ilyen hosszas késedelemre.
Be kell látniuk, hogy Hargita megyei kollégáik sokkal találékonyabbak és kitartóbbak, amikor Székelyföld gazdasági fellendítése a tét.
Az bizonyos, hogy megalapozott a csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert Kálmán elégedetlensége, aki megelégelve a Székelyföldért Egyesület bejegyeztetésének sorozatos taccsra rúgását, és felismerve ennek jelentőségét is, Borboly Csabával, a Hargita Megyei Tanács alelnökével társulva Csíkszeredába kívánják áthelyezni a döntéshozatal székhelyét.
Vesztes, fizess! Jobb lenne, ha átadnák a gyeplőt másoknak, így talán a választóik is megbocsátják a hozzá nem értést.
Márton János, székelyföldi választópolgár, Kovászna
