Házigazdaként Bartha Zon­ga múzeumpedagógus köszöntötte a közönséget, s tájékoztatta: a tározókat azért helyezték alacsonyra, mert elsősorban a gyerekekhez kíván szólni a tárlat, s hívta a gyerekes családokat, iskolai csoportokat, jöjjenek és tanuljanak. Csergő Tibor András, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, aki több más vándortárlathoz hasonlóan ennek is szervezője, székelyföldi kurátora, elmondta, történészként őt elsősorban a magyar nyelv szépsége és gazdagsága ragadta meg, hiszen a tudományos latin mellett a rovarok nevének csodálatos magyar megfelelőjét is kiírták. Ő is indítványozta, ki kell használni a lehetőséget, tartsanak élő biológiaórákat a múzeumban.
Kocs Irén muzeológus elmondta, minden élőlénynek megvan a jól meghatározott szerepe, de a rovarok közül az emberek csak a kellemetlenekre figyelnek fel. Hang­súlyozta, a szárazföldet nem az emberek, hanem a rovarok hódították meg: ott vannak a virágos réten, a barlangban, a sivatagban, a magas hegycsúcson, a sarkkörön, a vizekben. Több mint 1,82 millió fajtát írtak le, és még ennél is több az ismeretlen faj. Ismeret­lenségük oka apróságuk. A rovarok átlagmérete 8–10 milliméter, de van 0,1 milliméteres is, és a vadsáska 300 milliméteresre is megnőhet. Hasz­nos rovarok is léteznek, olyanok, amelyek elvégzik a beporzást, a hulladékeltakarítók vagy a kártevőket elpusztítók. A kiállítást dr. Csata Zoltán biológus csodálatos, rovarokról készített makrofotói egészítik ki. A megnyitó alatt a Lovagteremben a gyerekek papírlepkéket, -rovarokat haj­togathattak Sándor Attila könyv­táros irányításával.