A kényszeres gondolatok az egyén tudatát tartósan elárasztó gondolatok, rögeszmék, indíttatások, az ezeket követő kényszercselekvések pedig ismétlődő és merev, ritualisztikus tevékenységek, melyeket a személy szorongásának csökkentése érdekében hajt végre. A kényszergondolatok és -cselekvések önmagukban is előfordulhatnak, azonban a legtöbb esetben a kényszercselekvések a kényszeres gondolatok semlegesítésére adott reakciók.
Apróbb kényszerekkel mindannyian találkoztunk már – nem tudtunk szabadulni egy gondolattól, aggódtunk, hogy bezár­tuk-e az ajtót, szeretünk minden reggel ugyanazon rituálé szerint készülődni stb. Kényszeres zavarról akkor beszélünk, ha a kényszeres gondolatok értelmetlenek, tolakodóak, nem illenek a helyzethez, és akadályozzák a mindennapi tevékenységet. 
A kényszeres gondolatok nem azonosak a valódi problémákkal kapcsolatos túlzott aggodalmaskodással, az érintettek számára egyszerre tolakodó és idegen gondolatokról van szó, melyek minden figyelmen kívül hagyás és ellenállásra irányuló törekvés ellenére még nagyobb intenzitással térnek vissza. Elkülönít­hetőek a kényszeres kívánságok (pl. egy személy halálának visszatérő kívánása), fantáziák (tiltott szexuális jelenetek), gondolatok (pl. mindenütt fertőzésveszély áll fenn) és tépelődések (pl. az ajtó bezárásával kapcsolatban). Tipikusan megjelenő témák: a kosz vagy megfertőződés, az erőszak, a rend, a vallás és a szexualitás.  A kényszeres viselkedés látszólag ugyan akaratlagosan irányított, az érintettek azonban mégsem így élik meg. Az a félelmük, hogy ha nem hajtják végre az adott cselekvést, valami rettenetes fog bekövetkezni, gondolataik elhatalmasodnak rajtuk. Néme­lyek kész rituálévá fejlesztik kényszereiket, aprólékosan kidolgozva a részleteket, melyeket lépésről lépésre, pontosan kell kivitelezni.
Nagyon gyakorinak mondható a tisztasági kényszer. Az ettől szenvedő egyén rögeszméje a megfertőződés, beszennyeződés lehetősége, ezért mindent tisztán tart maga körül, egész nap takarít, naponta többször lezuhanyozik és több tucatszor kezet mos. A témát tekintve gyakori még az ellenőrzési kényszer (pl. gázcsap, zárak, iratok ellenőrzése), a rend keresése (mindennek meghatározott helyen kell lennie), érintési kényszer (bizonyos tárgyak ismétlődő megérintése), beszédkényszer (kifejezések, versikék ismételgetése), számolási kényszer. Ezek a rituálék annyira időigényesek, hogy mellettük gyakorlatilag ellehetetlenül a normális élet.
A kényszeres zavar kezelésében sikeresnek bizonyul a kognitív viselkedésterápia, valamint a gyógyszeres kezelés kombiná­ciója. A válaszgátlás nevű klasszikus módszerrel rábírják a beteget, hogy kényszeres gondolataival szembesülve halogassa a kényszeres választ – egyre kitolva a reakcióidőt, mindaddig, amíg a kényszeres cselekvés már nem tűnik szükségesnek. A kognitív terápia megpróbálja normalizálni a kényszeres gondolatok előfordulását, megdönteni a téves hiedelmeket e gondolatok kontrollálhatatlanságával és megvalósulásával kapcsolatban. Bizonyos antidepresszánsok pedig, melyek az agy szerotoninaktivitását fokozzák, enyhítik a kényszeres tüneteket is.
ELEKES SZENDE pszichológus