Három gyakoribb tintagomba tartozik az ehetők közé, és ezeket könnyű, akár urbánus helyeken is megtalálhatjuk. Valamennyire jellemző a megjelenésük utáni gyors szétesés, elfolyósodás, és néhányukra – vegyi összetételük miatt – az alkohol hatására jelentkező rosszullét. Ezek fogyasztásakor, valamint utána néhány órával tilos bármilyen alkoholtartalmú italt inni.
A kerti tintagomba (Coprinus micaceus) kertekben, parkokban, lombos fák körül nő csoportosan. Kalapja zsemlebarna színű, és apró csillámló szemcsék borítják. Már áprilistól megjelenhet, és folyamatosan megtaláljuk novemberig. A kalap peremétől középig bordázott, széle kissé berepedt lehet. Lemezei fehérek, majd később szürkésbarnák. Nedves időben néhány óra alatt szétomlanak. Tönkje fehéres, belül üreges.
A ráncos tintagomba (C. atrementarius) mérete nagyobb az előbbinél, kalapja eleinte tojás alakú, majd kúposra kiszélesedik, sűrűn ráncolt (kivéve a kalap tetejét). Kalapbőre szürkésbarna, selymes fényű. Sűrűn álló lemezei eleinte fehérek, majd a kalapaljtól felfelé gyorsan feketednek. Teljes megfeketedésük után az egész gomba elfolyósodik. Tönkje magas (8–9 cm), felfelé keskenyedik. Útszéleken, kertekben, parkokban csoportosan találjuk, gyakori.
Mindkét gomba csak fiatalon és alkohol nélkül fogyasztható.
Jómagam a gyapjas tintagombával (C. comatus) együtt leveshez ajánlom, így találtam leginkább ízletesnek a tintagombákat. A legérdekesebb és egyben a legkedveltebb is a gyapjas tintagomba. Pelyhes kalapja felmagasló, előbb tojás alakú, majd szétnyílik. A fehér pelyheket a kalap csúcsán barnás szín váltja. Lemezei szélesek, hófehérek, majd barnulnak, végül, akárcsak a másik két fajnál, megfeketednek. A tönk egyenletes, fehér, belül csöves. Alapja hagymaszerűen megvastagodott. Szintén kora tavaszi megjelenésű, de őszig megtaláljuk szerves anyagban gazdag helyeken, művelt kertekben, erdei utak mentén kis csoportokban. Kalapját a tönkről csavarással leválaszthatjuk. Csak a fehér lemezű – fiatal – példányokat fogyasszuk.
