Fazakas Ildikó sepsiszentgyörgyi pszichológus A mese szerepe a gyerek személyiségfejlődésében címmel tartotta meg a A Pro Pignoris Egyesülettel közösen szervezett előadását április 27-én Sepsiszentgyörgyön az Állomás negyedi 6-os óvodában. Az alábbiakban ebből szemlézünk.
Érzelmi kapaszkodók
A mese érzelmi kapaszkodókat nyújt, világa mintha a gyermeki lelket képezné le. Tele van kegyetlenséggel, féktelen, vad indulatokkal. A gyermeket paradox módon már ez is megnyugtatja. Hiszen könnyen érezheti úgy: egyedül neki vannak ilyen gonosz érzései. Csak ő olyan szörnyeteg, aki képes gyűlölni az anyját, mert az, mondjuk, testvérének ad igazat egy veszekedésben. Ilyen kavargó, ellentmondó érzések öltenek testet a mesefigurákban és a mese történéseiben is.
A gyerek könnyebben el fog igazodni saját érzéseiben, ha a mese segítségével külön tudja választani és meg tudja ragadni például a gonoszságot a mostoha alakjában, a féltékenységet az irigy és rosszakaratú testvérek történetében és így tovább. És egyáltalán: tudomásul veheti, hogy ilyen érzések léteznek, hozzátartoznak az emberi természethez.
A mese segít a szorongásoldásban, első ránézésre gondolhatnánk azt is, hogy a mesékben megjelenő boszorkányok, sárkányok és farkasok rendkívül félelmet keltőek egy gyermek számára. Ugyanakkor éppen az ellenkezőjéről van szó: a gyerekekben eleve léteznek szorongások, hiszen ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek egy számukra még kevéssé érthető világban, így a nem túlzottan borzongást keltő történetek lehetőséget adnak nekik, hogy nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék. A kisgyermek szoronghat szülei elvesztésétől, saját tehetetlenségétől a felnőttvilágban, testvére iránti irigységétől vagy épp haragjától (amit tiltanak). A Hófehérkére féltékenykedő gonosz mostoha, az erdőben eltévedő Jancsi és Juliska, a királylányt fogva tartó hétfejű sárkány ezeket a fejlődéssel járó szorongásokat jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben.
Az önmagára találás útja
A népmesék témája általában az az életszakasz, amely a felnövéssel, az érett személyiség megszerzésével zárul. A legtöbb mese úgy kezdődik, hogy a mesehősnek hosszú, boldog, viszonylag eseménytelen idő után valamilyen oknál fogva el kell hagynia otthonát, vándorútra indul. Ez azt szimbolizálja: a felnőtt személyiség kifejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy az ember szakítson a gyerekkorával, szakítson gyermeki függőségével, bármilyen boldogan élt is benne odáig. Ki kell lépnie a külvilágba, és saját kezébe kell vennie a sorsát, mert csak így találhat önmagára.
A mese elismeri, hogy a felnőtté válás igen nehéz, veszedelmeket, buktatókat rejtő folyamat, ezt mutatják a veszélyek, melyekkel a mesehősnek vándorútján meg kell küzdenie. De egyben azt is megmutatja, hogy a veszedelemmel való szembenézéssel, bátorsággal, erőfeszítéssel sikeresen célba lehet jutni. Számos mese végződik úgy, hogy a mesehős sok viszontagság után megkapja a királyságot és a legszebb királylányt.
(folytatjuk)
