Esernyő szavunkat Barczafalvi Szabó Dávidnak, a legerőszakosabbnak tartott nyelvújítónknak köszönhetjük – amíg meg nem honosította a nyelvben, a „paraplé” különböző formái voltak használatban. A nevéhez kötődik egyébként több olyan fontos szavunk megteremtése, mint az alap, cikk, cím, észlel, felület, gyám, helyettes, hímez, külföld, minta, naptár, önkéntes, szempont, szerep, taps, tábornok, társadalom, termény, torz, tudat, tünemény, uradalom, zongora stb.
Esernyő vagy napernyő funkciójú tárgyakat már több ezer éve használ az emberiség – igaz, sokáig csak a kiváltságosoknak jutott belőlük, és a mindenkori gonosztól való védelmet is elvárták tőle az időjárási kényelmetlenségek orvoslásán felül. Mai babonánkat, miszerint „vigyél magaddal esernyőt, hogy ne essen”, megelőzte több másik, pl. bizonyos vidékeken fekete esernyő alatt járva vetették a hajdinát, hogy olyan fekete legyen, mint az esernyő. Az összecsukható esernyőt több mint négyezer éve találták fel Kínában. Kína amúgy is az (es)ernyő egyik szülőhelyének számít, és nem meglepő módon ma is ott készül a legtöbb belőle.
Az esernyő vázában valójában sok változás nem történt az eltelt hosszú idő alatt: az anyaga bambuszból fa, majd halcsont lett, míg végre forradalmasították az esernyő súlyát és árát – és ezzel együtt a népszerűségét – a fémváz kifejlesztésével, aztán tökéletesítették a teleszkópos nyéllel a tárolhatóságát. Az esernyő európai elterjedése a 18. század végére tehető (nemcsak az árával és a súlyával, az előítéletekkel is meg kellett ehhez küzdeni). Az biztos, hogy 1848-ra Magyarországon már nagy tömegek tudtak beszerezni belőle, gondoljunk csak a márciusi forradalom képeire és Széchenyire, aki tréfásan „esernyős forradalomnak” nevezte az eseményeket. A ’48-as rajzok fekete esernyőihez képest sokat változott a mai kép: az ernyők színesek, és anyaguk selyem vagy pamut helyett ma már a legkülönfélébb anyagokkal impregnált poliészter. Várható, hogy mind a váz, mind az ernyő fejlődni fog újrahasznosított anyagok bevetésével – legalábbis addig, amíg nem sikerül kifejleszteni a viharban ki nem forduló, tartós, ámde olcsó változatokat.
Addig is mit tehetünk esernyőnk tartóssága érdekében? Néhány apró trükkel meghosszabbíthatjuk élettartamát. Leggyakoribb baleset, hogy a kifordult ernyő küllőjén szétesnek a szegecsek, az ernyő leszakad a vázról. Ha munkába menet hagy cserben az esernyőnk, egy gemkapoccsal gyorsan szervizelhetjük mindkét problémát, amíg tű, cérna nem kerül a kezünk ügyébe. Ugyanilyen jó megoldás a biztosítótű is. Ha pedig eltört a küllő végén az ernyő rögzítéséhez kialakított lyuk, egy párizsi kapocs felvarrása segíthet a rögzítésben. A végképp reménytelenné vált esernyő fogantyúját, ha leszerelhető, tegyük el, hátha a következőnek épp ez lesz a gyenge pontja.
(Aggod Zsuzsa, Szimpatika.hu)
