Sylvester Lajos felvétele
Bereckben különleges játszóteret rendeztek be: a település szívében, az óvoda mögött díszkerítéssel körbefogtak egy jókora valamikori almáskertet, az elöregedett és kiszáradt, de ép gyökerű almafákat meghántották — megnyúzták — az ágakat visszametszették, és támasztékul használták fel a csúszdáknak, létráknak, egyéb csúszó-mászó alkalmatosságoknak.
Rusztikus faelemekből készültek a hinták is. A homok, a faelemek, az egész környezet barátságos, emberien meleg, különösen a városokban itt-ott még látható fémelemek rideg hűvösségéhez képest.
A meghántott fák díszítőelemként, térplasztikai alkotásként is felfoghatók. Egyébként hasonló faelemeket a modern építészetben, térkiképzésben is használnak. Nálunk Ojtozban az Anselmo fogadó belsőépítészeti elemei között találunk ágas, hántott fa tartóelemeket.
Az egykori almáskertbe helyezett berecki játszótér látványként is ,,környezetbarát", mintegy folytatása a gyümölcsöskertnek, ahol almafák, szilvafák, hatalmas diófák megannyi oxigénüzemként szolgáltatják az egészséges, tiszta levegőt, a fák és az előépületek megszűrik az utca zaját és a port, a játszótérhez művészi faragott kapuk nyílnak, finom homokból annyi van, hogy az elkoszolódott, bebokrosodott, szétrohadt sepsiszentgyörgyi játszóterekre is jutna.
A berecki gyermekek hurrázva vették birtokba a különleges találékonysággal megalkotott játszóteret, a csúszdákat, hintákat, a gyermekrajok megszállta fákat, s a játék örömének ürügyén a mamák, nagymamák, ha nem is másznak fel az ágas-bogas fákra, alattuk is meglódul-lendül a hinta-palinta.
Az ötletgazdák Dimény Zoltán és Pál Andor, az utóbbi vállalata a kivitelező is. A játszótér a tanács költségvetéséből készült.
