Jó hangulatban, szép időben és különleges vendégekkel indult a huszadik Széchenyi-bál az árkosi Szentkereszty-kastélyban. A vendégek körében a helyi és a nemzetközi „arisztokrácia” képviseltette magát, volt Mátyás király, Ferenc József császár és Sissi királyné, Károly herceg és Kamilla, Szerénke és Lukrécia, no meg Porsche és neje, Mercédesz is.
A bált Puskás Bálint Zoltán máltai lovag, alkotmánybíró, a rendezvény fővédnöke nyitotta. Az eseményt a mikeses ifjúság szimbólumának tartja, mely azt az igényt tükrözi, hogy hűek maradjunk őseink hitéhez, hagyományaihoz és nyelvéhez. És így a fiatalok, akik elődeink nagyjait tekintik példaképnek, lehetnek népünk máltai lovagjai és mindennapjaink névtelen hősei, akik biztosíthatják nemzetünk fennmaradását.
Szőcs Torma Katalin, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum aligazgatója Széchenyi szavait idézte, miszerint „a makkbul magas Tölgyfa lesz”. Éltes Rita, a Mikes-líceum Diáktanácsának elnöke köszönetet mondott, hogy ilyen sok vendég gyűlt össze erre a kis időutazásra, majd megköszönte a több hónapig tartó munkát mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az este létrejöjjön.
Ezután bevonult lovas huszárok kísérte hintón maga Széchenyi István, azaz Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, majd kezdetét vette a bál. Először Nagy Kopeczky Annamária tanítványaié volt a szabadtéri táncparkett: palotást táncoltak, majd jöttek a nagyobbak a keringővel, aztán Daragics Éva tanárnő, a Széchenyi-bál ötletgazdája elmondta, hogy a tíz éve útjára indított bál rendhagyó „tanáros történelemórának” indult, amely terebélyes rendezvénnyé nőtte ki magát. Jó ezt látni, hogy – Shakespeare-rel szólva – „olyan szövetből vagyunk, mint álmaink”. Aki teremteni akar, az adni akar valamit, egy valódi ünnepet, amely egy kissé felemel, és közelebb visz, és megteremt egyfajta reális kapcsolatot az emberek közt az internet és a virtuális világ helyett. Merjünk nagyok lenni, és engedjük ki magunkból a homo ludenst, vagyis a játékos embert, merjünk ünnepelni. E szavak után Daragics tanárnő leleplezett egy emléklapot a kastély falán. Aztán egymással párhuzamosan futottak a programok, volt lovaglás kisebbeknek (az árkosi Barabás-lovarda jóvoltából), táncoktatás, fotósarok, szalonmuzsika, csónakázás.
Az est fénypontjának az Eperjes Károly színművésszel való beszélgetés bizonyult, amelyet Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze moderált. Eperjes művész úr mesélt a 2002-ben készített, Hídember című filmről, amelyben ő alakította Széchenyit. Széchenyi nem tekintette magát a legnagyobb magyarnak, inkább példaképét, Szent István királyt tekintette annak. Egyetemes gondolkodó volt. negyvennyolc után „csak” idegösszeomlást kapott, majd egy könyvével hozzájárult a Bach-korszak megbuktatásához. A legnagyobb magyarról úgy tudjuk, hogy élete végén megőrült, majd öngyilkos lett. Viszont ez nem így van, halála politikai merénylet volt, majd öngyilkosságnak állították be a halálát – mondotta.
Az éjszakába nyúló rendezvény balettelőadással, közös vacsorával, szerenáddal, bálkirálynő-választással, tombolahúzással, majd pezsgőbontással ért véget.
