Írásos kérvényt is leadtam, és ő maga írta rá, hogy a hónap folyamán az alpolgármester a szociális segélyből élő közmunkásokkal csináltassa meg – de eltelt május, el június, kezdődik az aratás, és az út továbbra is járhatatlan. Két hete a falugyűlésen szóba került ez is, megoszlottak a vélemények, hogy a közmunkások meg tudják-e javítani, hiszen eddig csak annyit láttunk tőlük, hogy minden hónapban nagy lármával összegyűlnek, felvonulnak, visszavonulnak. Mi pedig kínlódunk. Óriási gödrök vannak, a sok eső miatt azt sem látjuk, mibe megyünk bele. Öten gazdálkodunk azon a szakaszon, felajánlottuk, hogy tíz-tíz liter gázolajjal hozzájárulunk a talajgyalu üzemanyag-fogyasztásához, csak legyen már egyszer elegyengetve az út, de ennek sem volt hatása. Szűk egy kilométer az egész, a legveszélyesebb rész pedig 400 méter, nem értem, hogy nem lehet ekkora utat megjavíttatni!
LŐRINCZ LENKE, Szentkatolna. Érdekes esemény történt egyházközségünkben június 22-én: a plébános úr három „munkatársa” „nyugdíjba” vonult. Mikor ide került, akkor voltak elsőáldozók, és számukra az akkor elhangzott ígéret, hogy jó keresztények lesznek, nemcsak elszálló szó volt, hanem valóság lett. A vasárnapi templomba járáson kívül a hajnali miséken, vecsernyéken és a fizikai munkában is részt vettek: elrakták a téli tüzelőt a plébánián, és gondozták a templom mellé eltemetett lelkipásztorok sírját. A három volt ministráns – Cseh Balázs, Barthi Norbert és Földi Loránd – az oltártól távozott ugyan, de nem a templomból, s ha ilyen hűségesek lesznek, akkor a szentkatolnai egyházközség alapembereivé válhatnak, és tagjai lehetnek egy jövendőbeli egyháztanácsnak – hangsúlyozta Opra István plébános. Az egyházközségben az idéntől ministránsfunkciókat is bevezettek, amelyek egy évig tartanak. Fő ministráns Réti Róbert, segítőtársa Ferencz László és Imre Lívia, akik a liturgikus időszakoknak megfelelő színű gallért viselnek a szertartásokon. A ministránsok ünnepe alatt közösen énekeltük az Uram, jó nekünk itt lenni című énekünket, hiszen ezeknek a gyermekeknek, de nekünk is jó az Isten házában lenni.
OLÁH MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. Szerződés alapján januártól kezdve fizetünk a Tega Rt.-nek a zöldövezet-karbantartásért, de az idén eddig csak egyszer dolgoztak a tömbházunk környékén, akkor is félmunkát végeztek: a füvet levágták, a sövényhez hozzá sem nyúltak. Ez szerintem nem korrekt szolgáltatás!
MOLNÁR JULIANNA, Kovászna. A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás. Ezeket az erényeket, értékeket kívánta jutalmazni a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács, amikor – idén először – tábort hirdetett tehetséges székelyföldi gyermekek és fiatalok számára. Időpont: június 23–28., helyszín: Sepsibesenyő. Gyermekem is ott lehetett, és felejthetetlen élményekkel tért haza: a változatos programok, a kitűnő ellátás mellett a résztvevőknek alkalmuk nyílt az ismerkedésre, barátságokat kötöttek. Egy másik kovásznai résztvevő, a hetedik osztályos Deák Gellért Gedeon a lelkiismeretes felügyelet mellett elsősorban az újdonságokat emelte ki, a kajakozást és a rovásírást. Szülőként köszönetet mondok azoknak a pedagógusoknak, akik a hosszú és kimerítő tanév befejezése után a vakáció első hetét nem pihenéssel töltötték, hanem vállalták azt a felelősségteljes munkát, ami a programok szervezésével, lebonyolításával, gyermekeink felügyeletével járt. Kívánom, hogy a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács az elkövetkező években is teljesíthesse küldetését: a tehetség és a tudás társadalmi megbecsülésének növelését Székelyföld szellemi és anyagi felemelkedése érdekében.