A szervezés és az előkészületek után június 28-án találkoztunk Csíkszentmártonban, együtt indultunk tovább a rendkívül leromlott erdőkitermelő úton. A hatalmas gödrök ugyancsak próbára tették a sofőröket, egy autó meg is adta magát. A benne ülőket átültettük, így érkeztünk meg Eger­székre, ahol az erdész bácsi várt.
A táborverés után szekerezés és esztenalátogatás következett. A lovasfogatok teljes pontossággal érkeztek, és a négy kilométeres utat igen jókedvűen tettük meg. Az esztenán ismerkedtünk a pásztorok életmódjával, sajtot és ordát kóstolgattunk, vásároltunk. A gyerekek nagyon élvezték, hamar felfedezték és játszótérré varázsolták környezetüket. A délu­táni lazítás beszélgetésekkel, barátkozással telt el, a vacsorát – finom házi kosztot, húsos pityókatokányt és szederdzsemes pánkót kaptunk – a művelődési házban fogyasztottuk el, amelynek színpadán a gyer­mekek rajcsúroztak. A kora esti tábortűz mellett Csi­nódi Nagy Gergő Kecsketánc című könyvéből olvastam fel, a sepsiszentgyörgyi család a városi életet feladva költözött a Csíki-havasokba, a közeli Csinódra.
Vasárnap reggel vastag harmat lepett be mindent, de örvendtünk, hogy szép idő ígérkezik és főleg jó meleg. A kiértékelés, az emléklapok és a Kisba­kan­csos kitűzők kiosztása utáni tombolahúzáson három tengerimalac talált gazdára. Sátorbontás következett, és elindultunk a kénes vizű csinódi feredőhöz. A nap már javában sütött, amikor megérkeztünk, nem kellett biztatás a cserefakádas kismedencék kipróbálásához. Egy kis műhiba miatt nem sikerült teljesen felmelegíteni a vizet – a tulajdonos még nem tanulta ki a rendszer minden csínját-bínját, kérte is az elnézést, de a kezdeti tartózkodás után hamar megbátorodtak a gyermekek, és nagy pancsolást csaptak. A vízi csúszda is nagy sikert aratott, a sok hancúrozás után pedig jól esett az étel és a pihenés.
Késő délután indultunk haza a tengelytörő úton, de szép lassan mindenki épségben leért, és ezzel lezárult a gyermekeink társaságában töltött derűs hétvége. Köszön­jük minden résztvevőnek, hogy eljött és ezzel hozzájárult a sikerhez, vállalta a nyaktörő út megpróbáltatásait, így együtt örülhettünk a nehezen megközelíthető gyönyörű tájnak és az ott élő kedves embereknek. Szeretettel várjunk a következő Kis­bakancsos kirándulásainkra nem csupán a háromszéki, hanem a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, brassói családokat is, remélhetőleg tartós barátságok szövődnek az alakuló gyermekcsoportokban.
GÁSPÁR LÁSZLÓ ZSOLT