Kicsavart történelem – Az első világháború különböző értelmezései – figyelemfelkeltő címmel szervezetek beszélgetést a tusványosi Lőrincz Csaba sátorban csütörtökön.
A moderátor, Breuer Klára, Martonyi János volt külügyminiszter kabinetfőnöke azokra a kérdésekre igyekezett választ kapni, hogy lehetséges-e közös álláspontot kialakítani az első világháborúról, mi a helyet a magyar és román értelmezéssel, valamint sikerül-e túllépni a trianoni traumán.
A Braunschweigből meghívott Dan Strătilă politológus, történész szerint nem muszáj közös nevezőre jutni, de meg kell érteni, hogy másfajta értelmezések is léteznek, és nem egymással kell foglalkozni. Ami Erdélyt illeti, három lehetőséget vázolt. A magyar és román történészek közös álláspontra jutnak, de erre most nem lát esélyt, továbbá külön-külön megírni a két álláspontot, igyekezve közelíteni az értelmezéseket, és együtt tálalni azokat, valamint – és számára ez a legszimpatikusabb, de a legnehezebben kivitelezhető is – megírni Erdély első világháborús regionális történetét.
Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet alelnöke leszögezte, igazság csak egy van, és el kellene jutni néhány dolog kölcsönös elfogadásához. A székely tankönyv megjelenése utáni felháborodás bizonyította, a román társadalom még nem érett meg a változásra, a történetírást nem kezelik szakmai kérdésként. Romániában elsősorban politikai ügy a történelem – tette hozzá.
Benkő József történész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza szerint a világháborúk bizonyították, a konfliktusok az önrendelkezés hiányával fokozódtak, s amíg nem lesz a nemzetek között kiegyezés, a konfliktushelyzet fennmarad.
A trianoni szerződés határok fölötti reális értelmezésével kapcsolatban Fráter Olivér kijelentette, az a gond, hogy többmilliós magyar nemzeti közösség került a határokon kívülre, fel kell dolgoznunk a huszadik századi nemzeti traumáinkat, s ezt az utódállamoknak is meg kell tenniük, s utána közös szakmai kérdésként kellene kezelni. Benkő József úgy látja, mi, magyarok hajlamosak vagyunk a balul elsült eseményekre emlékezni, azaz nyaldossuk a sebeinket. Sokkal többet érnénk el, ha Trianont a történészekre hagynánk, és az aktuálpolitikából kihagynánk. Amíg sebeinket nyaldossuk, továbblépés nem lesz – véli. Dan Strătilă a nemzetállamok eltörlésében látja a megoldást.
Végezetül Fráter Olivér hozzáfűzte, a huszonegyedik században eljött a magyar–magyar együttműködés ideje, a huszadik századi problémákra a megoldást a Kárpát-medencei magyarság erős integrációja jelenti. Benkő József szerint a történelemből tanulni kell, a pozitív következtetésekre kell figyelni, hogy a hibákat ne ismételjük meg.
