Könyvbemutatónak indult, és a csángó ügy megoldási lehetőségeit boncolgató vitává alakult: súlyos megállapításokkal, de szolgálatként tett ajánlattal is. Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarokról című könyvével és ennek mellékletével, a nyolcvanperces hanganyagot tartalmazó CD-vel kapcsolatos beszélgetés szerda délután a tusványosi Tilos Kávéház sátrában zajlott le.
A könyv szerzőjével beszélgető Sántha Attila költő maga is jó ismerője a csángókérdésnek, hiszen közel másfél évtizede az oktatási minisztériumban tanácsosként a csángókérdés megoldását kapta feladatául. A könyvre összpontosítva Sántha Attila kiemelte, szerzője a legkitartóbb krónikása a csángó ügynek, rádiós riporterként – a kötet a CD-n is fellelhető hanganyag szerkesztett változatából állt össze – szólítva meg az interjúalanyokat, az ő szemszögükből mondatja el a Kárpátokon túli magyar életet. Sántha Attila Oláh-Gál Elvira munkásságát fontosságában a Beke Györgyével egyenrangúnak tartva kiemelte, az elmúlt negyedszázad során összegyűjtött anyag évről évre fontosabbá válik, olyan látlelete a csángók életének, mely egyre inkább a múlté.
Oláh-Gál Elvira elmondta, 1990 óta járva a moldvai magyarság településeit azt kellett megállapítania, hogy amit az ortodox egyháznak és a több évszázada zajló elrománosítási politikának nem sikerült megvalósítania, azt a kommunizmus közösségfeldarabolásának igen: a csángók a nyelvvesztésnek ahhoz a szakaszához érkeztek, amikor a gyerek otthon a szüleivel csak románul beszél, amikor a nagyszülő már nem tud kommunikálni unokájával. Ezek az emberek identitásukban többségben még magyarnak tartják magukat, de a nyelvet már nem használják, mondta a könyv szerzője, aki úgy véli, a magyar nyelv választható tantárgyként való tanítása a moldvai iskolákban óriási szolgálatot tesz, de nem elég a heti négy óra, el kellene jutni oda, hogy óvodától bevezessék a magyar nyelvű oktatást, ugyanis a gyerekek nem anyanyelvükként, hanem tanult nyelvként használják a magyart. Kiemelte azoknak a lelkes pedagógusoknak a szerepét, akik szüleik, nagyszüleik énekeit tanítják meg a gyerekeknek, ezáltal elsajátíttatva velük a sajátságos moldvai magyar dialektust. A Sántha Attilához intézett viszontkérdésre, hogy be lehetne-e indítani a magyar nyelvű oktatást, a beszélgetőtárs úgy válaszolt: a kérdés inkább az, lenne-e rá igény, ugyanis egyfolytában azt sulykolják a szülőkbe, azért kell gyerekeiknek az iskolában románul tanulniuk, hogy ne érje majd hátrány őket. Oláh-Gál Elvira szerint ezen is lehetne változtatni, miként a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben nagy nehézségek árán elindította a mára már elfogadottá vált (bár kiemelte, csupán Magyarfaluban látogatja minden gyerek a magyarórákat, más településeken az iskolásoknak csupán 50–60 százaléka) magyartanítást, úgy a magyar nyelvű oktatást is elfogadnák. Ehhez a folyamathoz meg kell nyerni az egyházakat is (ugyanakkor elhangzott: a magyar nyelvű misézés kérése egyelőre csak egy szűk érdekcsoporttól származik, tudatosítani kellene bennük, ezzel csak azt kapnák vissza, amit elvettek tőlük, még ha egyelőre nem is értenék a magyar nyelvű templomi beszédet), és emlékeztette Sántha Attilát, minisztériumi tanácsosi időszakában elindított egy csángó programot – a Csángó Napokat –, amely azonban megszakadt. Sántha Attila szerint is segítene a kérdés megoldásában az, ha minden lehetséges helyen felhoznák a csángó témát, és hozzátette, Székelyföldet illetné meg a védhatalmi státus a moldvai magyarság felett, ugyanis számukra Székelyföld az anyaország. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a székelységnek nagyobb megértéssel kellene közelednie a csángókhoz, mert bizony előfordul, hogy a piacon terményét árusító moldvai magyart lerománozzák. Vagy – tette hozzá Oláh-Gál Elvira – nyelvi sajátosságuk ismerete is fontos, példaként az okos szót hozva fel, mely a csángóknál gőgöst jelent: nem jó tehát ilyen jelzőt dicséretként használni esetükben. Ami meg identitásválságukat illeti: büszkévé kell tenni a csángókat, hogy a magyar nemzet részeként mekkora kincset képviselnek, fogalmazta meg Oláh-Gál Elvira.
Mintegy a gondolat folytatásaként fogant meg az előadáson részt vevő Tiffán Zsolt országgyűlési képviselőben – civilként villányi borász –, és rögvest szóvá is tette ajánlatát: nyaranta szőlősében csángó gyerekeknek munkát ajánl, kosztot és kvártélyt biztosítva. Nemzeti programot lehetne indítani ekként, mondotta, ha Magyarországon minden vállalkozó foglalkoztatná őket, a hazatérő csángó gyerekek-fiatalok azt éreznék, a magyar nemzet felelősséggel viseltetik irántuk, mert munkát ad nekik, megismerteti őket a vállalkozási lehetőségekkel, olyan tudásanyagra téve szert, melyet hazatérve hasznosíthatnak. Nem siránkozni: dolgozni kell, jelentette ki Tiffán Zsolt, az általa felvetett lehetőség pedig nem ajánlat, hanem szolgálat, tette hozzá.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
