Erdély régió és autonóm Székelyföld kialakításának esélyeiről, az Európai Unió adta lehetőségekről és gátakról értekeztek tegnap délután Tusványoson a fősátorban. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke beszámolt arról, hogy megkapták a polgári kezdeményezésük elutasítása miatt indított perbe belépő államok álláspontját, és egyre nagyobb benne a meggyőződés, hogy van esélyük nyerni a luxembourgi európai bíróságon.
Sabin Gherman újságíró, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke kifejtette, Románia alkotmányának egyes cikkelye lehetővé teszi a történelmi régiók – Erdély, Bánság, Olténia, Munténia, Moldva stb. – kialakítását és azt is, hogy ezen belül egyes területek – Székelyföld, Duna-delta, Zsil völgye – speciális státust, azaz autonómiát kapjanak. Összhangba kell hozni Románia törvényeit az európai törvényekkel, decentralizációra – főként pénzügyire – van szükség, és akkor mindez megvalósítható. Az autonómia a fejlődés motorja lehet, a nemzeti, nyelvi sokszínűségből előnyt lehet kovácsolni. Ehhez azonban közösen kell cselekedniük az itt élő magyaroknak, románoknak, szászoknak, egy transzetnikus párt jelenthetné a megoldást, hiszen amíg „nem teszünk valamit közösen Erdélyért, addig Erdély nem létezik”.
Biztató szavakat mondott Marc Gafaroti I Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője is. Erdély többnemzetiségű, többnyelvű, többkultúrájú volta nemcsak Romániának, de Európának is értéke. Katalónia és Skócia azért akar elszakadni Spanyolországtól, illetve Nagy-Britanniától, mert ez utóbbiak nem értették meg szerepüket, homogén országot akarnak, minden másságot kiirtanának. Ugyanezt teszi a román hatalom, és ez csak az önrendelkezési vágyat erősíti a magyarokban. Hinni kell abban, hogy egy napon megvalósul a kitűzött cél, és meg kell értetni a románokkal, hogy az autonómia számukra is előnyös: békét, stabilitást, fejlődést jelent.
Szilágyi Ferenc egyetemi tanár, a Partiumi Autonómia Tanács alelnöke az őszi autonómiakonferencián bemutatott hálózatelméletét ismertette, a régióképződés három alapfeltételéről értekezett; meglátása szerint az erdélyi magyarság nem az Európai Uniótól remélheti sorsa jobbra fordítását, nagyobb mértékben kellene támaszkodnunk a Sabin Gherman által is képviselt erdélyi román regionalistákra, autonomistákra. A nemzetállamok Európájában az államok elsősorban a többségi nemzeteket képviselik és nem a kisebbségeket, a régiók Európájában viszont a nemzetek háttérbe szorulnak és az ideológiák kerülnek előtérbe, ez pedig a kis nemzetek számára hátrányos. „Saját megoldásainkat kell megtalálnunk, ha végiggondoljuk az Európában megvalósult autonómiákat, azokat sem az Európai Unió vívta ki, hanem általában belülről, az anyaország és a többségi nemzet kompromisszumaként jöttek létre” – mondotta.
Andrea Carteny olasz történész, Kelet-Európa-kutató szerint a jelenlegi nemzetközi válság lehetőséget teremt a nyitott kérdések megoldására, ezt kellene kihasználni Erdély, Székelyföld esetében. Az autonómia nem jelent szecessziót, Katalónia például, amíg autonómiát akart, arról beszélt, amikor a függetlenséget tűzte ki célul, változtatott a diskurzuson és a politikai eszközökön is. Döbbenetesnek nevezte, hogy 25 évvel a kommunizmus bukása után Romániában még ugyanazok a közigazgatási határok. Tárgyalni kell, a közigazgatási reformot pedig nyíltan, az embereket meghallgatva végrehajtani. A nemzetközi válság miatt Románia határzóna lett keleti irányba, és rendkívül fontos a stabilitása, az autonómia tehát nemzetbiztonsági kérdéssé vált, ha megoldják, nő a térség biztonsága.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke az Európai Bizottságtól az elmúlt napokban érkezett intések dacára is meggyőződéses európainak vallotta magát, hisz benne még akkor is, ha az EU egyik-másik intézményének működése kívánnivalót hagy maga után. Kitért az Európa Tanácsban elfogadott Kalmár-jelentésre, amely a közigazgatási átszervezések esetében megfogalmazza, hogy ahol kisebbségek élnek, a gazdasági szempontokat megelőzve kell figyelembe venni a kulturális, történelmi, nyelvi szempontokat. E direktívának önmagában nem lesznek következményei de „kiváló hivatkozási alapot, fegyvert adott a kezünkbe, melyet tudnunk kell használni”. Ismertette az SZNT polgári kezdeményezését, melyet nem kisebbségvédelmi kezdeményezésként fogalmaztak meg, hiszen tudták, a jelenlegi alapszerződés mellett annak nem lenne esélye. A kohéziós politikára hivatkozva kérték, hogy akár a szigetek vagy északi fekvésű régiók, a nyelvi és kulturális szigetek is élvezzenek kiemelt figyelmet. Az EB félreértette és elutasította javaslatukat, de az indoklás felületessége miatt – olyasmiket magyaráztak bele, amelyek nincsenek – pert indítottak. Szlovákia, Görögország és Románia az EB oldalán lépett be a perbe, Magyarország az SZNT oldalán, és a luxembourgi bíróság az elmúlt napokban elküldte az államok indoklását is. A magyar indoklás szigorúan a tárgyra vonatkozik, és számos olyan szempontot világít meg, amelyre az ő figyelmük sem terjedt ki. Románia indoklása Izsák Balázs szerint tulajdonképpen alátámasztja az SZNT álláspontját. Kifejtette, miért fontos lefolytatni ezt a pert: „rá kell kényszeríteni az ellenfelet, hogy érveit felszínre hozza, másképp nem találhatjuk meg az ellenérveket”. „Le kell folytatni ezt a küzdelmet minden európai fórumon, nem félve attól, milyen eredmény születik. Egy biztos, mikor ez a per lezárul, a világ egy kicsit megváltozik. Új körülmények között, új feltételekkel, új fegyverekkel tudjuk a küzdelmet folytatni” – hangsúlyozta. Azt is megfogalmazta, úgy kell mindenkinek dolgoznia, hajtania Székelyföld autonómiájáért, mintha a véghajrában lennénk.
