Huszonkét éves barátság

2014. július 31., csütörtök, Faluvilág

A hazai rendszerváltás után szövődött Mezőtúr város és az akkori Sepsi­kőröspatak község, Árkos és Sepsikálnok között testvérkapcsolat és barátság, s mondanunk sem kell, hogy ez hamarosan hivatalossá érett. Évek múltak, polgármesterek és testületek változtak, de a baráti szálak soha nem szakadtak meg, mondhatni, nem volt olyan falunap, amelyen a mezőtúriak ne tették volna tiszteletüket, s a hivatalos találkozókon kívül ne keresték volna fel azokat a családokat, amelyekkel azóta is állandó kapcsolatban állnak a hagyományos és a korszerűbb kommunikációs eszközök révén.
 

  • Ha Gábor Áron-év, akkor Bereckbe is ellátogatunk! A szerző felvétele
    Ha Gábor Áron-év, akkor Bereckbe is ellátogatunk! A szerző felvétele

A mieink is ismerkedtek a békési tájakkal, nem egy alkalommal látogatták meg a híres túri vásárt. A barátkozás mellett a három falu sok mindent köszönhet ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak: Gelei József- és Benkő Gyula-emléktáblát, a Bedő Albert-kultusz fellendítését stb. Huszonkét év azonban nem volt elég a túriaknak sem ahhoz, hogy alaposan megismerkedjenek Délkelet-Erdéllyel, ezért látogatott most hozzánk a Mezőtúri Olvasókör Patkós Éva önkormányzati kép­viselő vezetésével, hogy ráérősebben körültekintsenek a tágabb vidéken is. Szálláshelyükről, a vendégszeretetből jelesre vizsgázó csernátoni Kovács Panzióból indulhattak a gazdag történelmi múlttal rendelkező falu megismerésére, találkozhattak Jókai Mór emlé­kével. A Brassó, Törcsvár, a Dra­kula-mítosz is érdekelte a csoportot, hiszen az olvasókörben sokszor hangzott el Erdély-témájú olvasmány, amit a helyszínen is szerettek volna megismerni. Ilyen Elek apó kisbaconi udvarháza, Szent László király bibarcfalvi falképe, Köpec negyvennyolcas emlékei, a baj van Kö­pecen szólásmondás eredete, Réka királyasszony sírja a Persányban, ahová a felső­rákosi Rácz Gábor vállalkozó segítségével jutottak el. Élményt jelentett a Bölöni Farkas Sán­dor­ral, Gábor Áronnal, Kőrösi Csoma Sándor­ral és Mikes Kele­mennel való „találkozás”, a Csernika-patak hídja, amely az ezer­éves Magyarország egykori hatá­rát képezte. „Egyfajta főhajtás minden utunk Székelyföld és Háromszék előtt – nyilatkozta Patkós Éva –, szellemi forrás olvasó asszonyaink számára. Köszönjük Kis­györgy Sándor kőröspataki és Máthé Ár­pád árkosi polgármesternek, a baráti családoknak a fogadtatást. Au­gusztus végén ismét itt leszünk az Árkosi Na­pokon, Máthé Árpád polgármester ígérte szerint, közösen állítunk emlékkopját a Nyergestetőn.”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 759
szavazógép
2014-07-31: Faluvilág - :

Könyv a tündéri Bodosról

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, amikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén szomorú-mókás mese után fogant engem.”
2014-07-31: Emlékezet - Bogdán László:

Mire a levelek lehullnak (Töredékek az egymásra csúszó családi legendáriumokból)

Amikor néhány éve Lövétei Lázár László afféle „életinterjút” készített velem a Székelyföldnek, faggatott a családról is. Kifejtettem: erről nem beszélnék, ugyanis amikor írni és közölni kezdtem valamikor a hatvanas évek végén az irodalmi lapokban, anyai nagyanyám, a nevelőm megfogadtatta velem, hogy a családról nem írok. „A családot hagyd ki! Találj ki történeteket, fiam, hagyjad a családot, más írók is ezt csinálják, Jókai Mór is mindent kitalált…” A fogadalmamat eddig egyszer szegtem meg, az alábbi versben, valamikor 2005-ben, amikor ők már az elágazó ösvények kertjébe távoztak, s úgy gondoltam, ideje megírnom apai nagyanyám és nagyapám végzetes találkozását.