Farkas Réka
Nehéz eldönteni, cinikusnak nevezzük-e Victor Ponta székelyföldi látogatását, avagy tekintsük reménykeltő baráti jobbnak. Az is megtörténhet, persze, hogy pusztán a székelység szavazataira hajt a miniszterelnök, így próbálja valamelyest fényezni a róla kialakult nem túl hízelgő képet.
A nyergestetői csata 165. évfordulóján tartott ünnepségen váratlanul jelent meg a kormányfő az RMDSZ-es vezérkar kíséretében. Titokban tartották érkezését a szervezők, minden bizonnyal így próbálták elejét venni az ellene tiltakozók hevesebb megnyilvánulásainak, és nem értesítették a sajtót sem, így hát jószerével a hivatalos közleményekből szerezhettünk tudomást a miniszterelnöki vizitről. Ezekben lelkesen idézték elmondott beszédét. Ponta a két nép közeledéséről szónokolt, az összefogás szükségességéről, no meg arról, hogy ím, hála neki, immár szabadon loboghatnak a székely zászlók. Nincs szükség háborúskodásra ezek miatt, mondotta, feledve, hogy Kovászna megyei megbízottja, a prefektus éppen két nappal azelőtt üzent újabb hadat a Kézdivásárhelyen egy héttel korábban felvont lobogók miatt. „Minden elismerést megérdemel az a tény, hogy ezek az emberek az életüket adták olyan eszményekért, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára: a szabadságért, az önrendelkezés jogáért, a harcért, amelyet vagy a bécsi, vagy a cári, vagy a török birodalom ellen vívtak” – szónokolta a miniszterelnök, mintha korábban nem rosszallotta volna a most ünnepelt hősök utódainak szabadságvágyát, önrendelkezésért folytatott küzdelmét, nem ítélte volna el a székelység autonómiaigényét. Vagy erősen nagyot fordult a kerék Bukarestben, és eljutott végre a helyes üzenet: nem ördögtől való, nem az ország egységét veszélyeztető Székelyföld autonómiája – vagy e bőrünk alá bújó alattomos gesztussal szeretné elnyerni bizalmunkat Victor Ponta, és megmutatni, nemcsak nagy ellenfele, Traian Băsescu, de ő is képes bejönni az oroszlán barlangjába.
Az RMDSZ-es vezetők lelkesedése és hálája a remélt fordulatot ígéri, párbeszédet, kimozdulást a holtpontról. Csakhogy az elmúlt napokban is túl sok volt az olyan jelzés, amely éppen az ellenkezőjét mutatta: Maros megyében minden egyezség dacára sem tudtak magyar prefektust kineveztetni, a MOGYE magyar tagozatának helyzete is inkább súlyosbodik, semmint megoldódik, s bár lobogott a székely zászló Nyergestetőn, a szomszédban leszedni kényszerülnek megfélemlített polgármesterek.
Victor Ponta jött, látott, szónokolt. Barátságos volt és nyitott. Gesztusával az RMDSZ-nek nyújtott segítséget, hogy ősszel könnyebben szavazásra buzdíthassák a romániai magyarokat. Nem volt több ez a látogatás, megalapozta a magyar Ponta-párti kampányt.
