Puskás kifejtette: minden felelős személynek át kell gondolnia, mit tehetne a magyarság összefogásáért, ehhez szerénységre és akaratra lenne szükség. A mélypont szerinte azzal magyarázható, hogy a szövetség vezetői eltávolodtak az emberektől, többet kellene választóik között lenniük, meghallgatniuk véleményüket, akaratukat. Ebben negatív szerepet játszik az RMDSZ-en belüli tisztséghalmozás is — véli Puskás Bálint —, nem szerencsés, hogy a polgármester vagy a képviselő elnöki szerepet is betölt, az embereknek így nincs, akihez panaszaikkal fordulniuk. Puskás elmondta, minden szinten javasolni fogja, hogy minden más funkciótól független RMDSZ-elnököket válasszanak, mert azok nagy hatással közelíthetnek az emberek felé.

Puskás Bálint egyébként lát valós esélyt a magyar—magyar kiegyezésre, megismételte korábban hangoztatott véleményét: mindenkivel, így Tőkés Lászlóval is tárgyalni kell, és ezeken a megbeszéléseken alázattal elemezni kellene a felgyűlt sérelmeket, és a magyar közösség érdekében meg kell találni a közös nevezőt. Puskás Bálint azt is elmondta, hogy nem kívánta az alkotmánybírói tisztséget, nem óhajtott megválni a politikától, és minden híreszteléssel ellentétben, a váltás nem a süllyedő hajóról való menekülést jelenti, de az sem igaz, hogy időnként megfogalmazott más véleménye miatt távolították el az RMDSZ vezetői. Kozsokár Gábor mandátumának lejárta után az RMDSZ meg akarta tartani helyét az alkotmánybíróságban, és bár eredetileg Vargha Attila képviselőt szánták a tisztségbe, a jelölés joga a szenátusé volt, és nem láttak esélyt arra, hogy a testület beleegyezzék megválasztásába. Ezért esett a választás Puskásra, aki elnyerte a felsőház többségének bizalmát.