Egész napos konferenciával emlékeztek tegnap Sopronban a magyar–osztrák határon huszonöt éve rendezett páneurópai piknikre. Pozsgay Imre egykori államminiszter arról beszélt, hogy a negyedszázaddal ezelőtti esemény után „a németek szabadnak és egyesültnek érezhették magukat”, Gulyás Gergely fideszes parlamenti alelnök a jaltai békerendszer lebontásának jelentős állomásaként emlékezett meg az eseményről, míg Szájer József Fidesz-alapító, európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke azt hangsúlyozta, ki kell találnunk, milyen Európát akarunk.
Szájer József szerint Európa jövőjét illetően teljes tanácstalanság uralkodik, pedig a kérdés az, hogy „csinálunk-e egy cselekvőképes Európát”, vagy hagyjuk a jelenlegi, sodródó állapotot, amelyben reális döntések születnek ugyan, de perspektíva hiányában. Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti bővítéséről szólva megjegyezte: kész helyzetben az tűnt a legértelmesebb, kikerülhetetlen dolognak, de a régi és az új tagok egymással dűlőre sohasem jutottak. Mivel a Nyugat azt várta, hogy az új tagállamok átvegyék sikerreceptjét, „hogy mi ehhez tudunk-e hozzátenni, arra nem voltak kíváncsiak”.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy a jaltai rendszer a történelem talán legigazságtalanabb és legkegyetlenebb rendszere, amely jólétben, szabadságban és demokráciában élőkre és diktatúrába, rabságra és nélkülözésre ítéltekre osztotta a kontinenst, amelynek bukása Európa egységét hozta el. Szavai szerint erre az örökségre akkor vagyunk méltóak, „ha ezt a szabadságot mindannyian jóra tudjuk fordítani”. Kiemelte: 1989-ben sikerült beváltani az ’56-os forradalom célkitűzéseit.
Egy kerekasztal-beszélgetésen Pozsgay Imre elmondta, az esemény előkészítése idején, egy telefonbeszélgetés során vetette fel Habsburg Ottónak, hogy a Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek, „ha arra járnak, véletlenül kitalálhatnának az országból”, amire a páneurópai mozgalom vezetője azt javasolta: annak érdekében, hogy az esemény ne terhelje meg a két állam kapcsolatát, egyikük se vegyen részt a pikniken.
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviselet-vezetője szerint a piknik békés és döntő lépés volt a hidegháború által megosztott Európa újraegyesítése felé, míg Hildigund Neubert, Türingia tartomány kancelláriájának államtitkára azt emelte ki: a nyugatra menekülő keletnémetek, akikre az NDK akkori államhatalma lövetett, nem akarták elhagyni hazájukat, de egy olyan országban sem akartak élni, ahol „megállt az idő”. Arnold Vaatz német parlamenti képviselő, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettese arról beszélt: az első világháború kitörése előtt a kontinens éppoly rendben lévőnek látszott, mint pályája csúcsán az Európai Unió. A politikus szerint a közösség tagjai megtanulták, hogy „a nemzeti egoizmusok konfrontációja halálra van ítélve”, ugyanakkor a második leckével adós maradt az EU, mivel „a régi Európa mind a mai napig a régi koordinátarendszer szerint gondolkodik”, és a kontinens keleti felét idegennek látja, ezzel is elvéve a közösség vonzerejéből az ott élők szemében.
Kora délután Páneurópai Piknik emlékmozdonyt avattak fel a soproni vasútállomáson. A GYSEV Zrt. által közlekedtetett emlékmozdony (fotó) oldalán látható, árnyszerű sziluetteket ábrázoló kép a Sopron melletti határnyitás perceit eleveníti fel, azt a pillanatot, amikor átvágták a szögesdrótot, és a menekülő keletnémet turisták értékeiket hátrahagyva, futva indultak a szabadság felé Ausztriába.
