Ha sikerül megállapodásra jutni, akkor azzal az EU lezárhatja a két éve kezdődött intézményi válságot, miáltal nem léphettek hatályba mindazon változtatások, amelyek a szervezetet döntéshozatali rendszerét hatékonyabbá, nemzetközi fellépését hangsúlyosabbá tették volna. Ha viszont a próbálkozás kudarcot vall (s erre is van esély, hiszen több államnak, mindenekelőtt a lengyeleknek és a briteknek komoly feltételeik, különböző változtatási igényeik vannak), akkor az újabb, minden eddiginél súlyosabb válságot okozna, tovább rombolva az EU presztízsét. A kudarc lehetőségét a tagállamok megpróbálják kizárni: így aztán arról már lényegében megállapodás született, hogy az új szerződést nem hívják majd alkotmánynak, s kimaradnak belőle azok a szimbólumok (közös zászló, himnusz), amelyek a nemzeti szuverenitás feladása miatt kikényszeríthetnék egyes tagországokban az újabb népszavazást. Így is maradt számos vitás kérdés: egyes nyilatkozatok mintegy tizenöt, még megoldásra váró pontról szólnak.