Az eddig érvényes törvény szerint ez utóbbiak elveszítették mandátumukat, ha pártot váltottak. A parlamenti képviselők és szenátorok egynegyede viszont már cserélt pártot, ők megtehetik bármiféle következmény nélkül. Váltott pártjuk hátán lovagolnak mind magasabbra a hatalomban.
Liviu Dragnea, a közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettesünk a múlt heti kormányülésen megszavaztatta, hogy negyvenöt napig a helyhatósági képviselők is vándorolhassanak egyik pártból a másikba, mint a vándormadarak.
Különösen választások előtt – mikor látják, hogy szeretett pártjuk gyengén szerepel a közvélemény-kutatásokban – sokan rádöbbennek hirtelen, hogy nem értenek egyet addigi ideológiájukkal, régi önmagukkal, és gyorsan átállnak egy másik alakulatba. A patkányok is elsőként hagyják el a süllyedő hajót, akkor a képviselők miért ne hagyhatnák el süllyedő pártjuk ingatag fedélzetét? Ráadásul a jobban evickélő alakulatokból mentőövet is dobnak nekik: pénzt, paripát és fegyvert kínálnak, hogy felvehessék a harcot otthagyott táboruk ellen, saját hasznukra. A jelenlegi kormány tudja, milyen jól jöhet a vándorok, régi pártjukat elárulók hadának bevetése, mert 2002-ben még kormányt is sikerült buktatniuk Pontáéknak ezek segítségével.
Dragnea kezében ott a korbács és ott a mézesmadzag is. Tudja ő büntetni pénzelvonással, de jutalmazni is pénzjuttatással a helyi vezetőket, megyéket, városokat, községeket. Nem csoda, hogy éppen most, az elnökválasztási kampány előtt akarja régi láncaiktól, így pártjuktól megsza­badítani azokat, akik jelenleg éppen a rossz oldalon, az ellenzékben leledznek, és rájuk köszöntött a forrásmegvonások hét szűk esztendeje. Az új szabállyal megcélzott megyeitanács-elnökök és polgár­mesterek jó kedvvel cserélnek szívet és pártot – aztán mindezért cserébe majd odaadóan, nagy lelkesedéssel biztatják a kezükön levő szavazókat, hogy kire nyomják a pecsétet az őszi elnökválasztáson. A déli megyékben volt már példa: annyira jó volt a választásra való mozgósítás, hogy többen mentek el szavazni, mint ahány választópolgár volt a körzetben, és úgy szavaztak, ahogyan mondták nekik.
Ha aztán sikerül megnyerni a választást, a győzteseknek egy darabig nem kell hogy fájjon vagy főjön a feje az ország gondjaiért. Később, ha szokás szerint leszerepelnek, az ellenzék szintén pró­bálkozhat egy kormánybuktatással úgy, hogy magához édesgeti a potenciális pártvándorokat. Ha ez sikerül, és jön egy új kormány, az is feloldhatja negyvenöt napra a helyhatóságiak vándorlásának tilalmát, és minden kezdődik elölről – vagy inkább szokás szerint: minden megy tovább.