Mire a nap kettőt pislogott, megtelt a Mikes Ármin Általános Iskola udvara fürkésző tekintetű 5–8. osztályos diákokkal és segítőkész felvigyázókkal. A KreaTúra csapat állandó szakácsai (Müller Adél, Szabó Iza, Gubás Csaba) már sürögtek-forogtak a kályhák előtt, jómagam Bartha Loránddal, aki a drámajátékokat és színházi foglalkozásokat vezette, vásznakból sátrat építettünk, amely Jakab Villő Hangának, Abrudbányai Melindának és az általuk vezetett irodalom-foglalkozásoknak adott költői otthont. Majd közösen megalkottuk a III. KreaTúra-tábor szabályzatát, ezt követően a 28, egymás számára még idegen gyermek részt vett egy ismerkedő, illetve figyelemfejlesztő tréningen Lórival. Az első közös ebédnél már láttam: sok világra érzékeny, kedves, értelmes, ám néha makacs fiatal jött el a táborba. Ebéd után megtörtént a felosztás kiscsoportokra, minden csoport nevet választott, majd pár mondatban megfogalmazták, mit szeretnének képviselni, melyek azok a fontos tulajdonságok, erények, értékek, amelyek az adott csapatra jellemzőek. Ekkor készültek el a névjegykártyák is. Három csapatunk alakult vacsorakezdésre, név szerint: Állati nagyok, Super Girls és a Hendzsinek. Miután bemutatkoztak egymásnak, a futballpályán kezdetét vette a versenyjátékok bajnoksága.
A tábor második napján, kedd reggel zenével ébresztettem a gyerekeket. Reggeli után a három csoportnak párhuzamosan tartottuk a foglalkozásokat. Irodalmi, színházi és képzőművészeti programokon vettek részt. A másfél órás foglalkozások alatt fontos volt, hogy úgy tanuljanak a gyerekek, hogy közben játékként éljék meg azt. Délután közös beszélgetésen  beszámoltak egymásnak az aznap átélt élményekről. Ekkor olyan témákat is érintettünk, amelyek minden tizenévest foglalkoztatnak, például sokat beszéltünk a másság megértéséről, a születésről, az ellenkező nem elfogadásáról, a szülőkről, az iskoláról, a művészetről. Szerdán minden csapat irodalmi, képzőművészeti és land art programokon vett részt. A foglalkozások szintjét és típusát a csoportok adottságaihoz mérten alakítottuk, így minden csoport más és más alkotás készítésével zárta a napot. Délutánra egy kisebb zápor érkezett, viszont még ez sem szegte a III. KreaTúra-tábor lakóinak kedvét. Este benti játékokat szerveztünk, és közösen végignéztük az addig elkészült fotókat. A tábor hangulata elérte az elvárt oldott és játékos szintet. Csütörtökön új előadók érkeztek közénk, akik a zenei foglalkozásokat tartották, Albert-Nagy Örs és Kiss Tamás kellőképpen játékos és izgalmasan össze­állított programokat vezetett. A tábor negyedik napján párhuzamosan még egy-egy lazító foglalkozáson és az irodalom, illetve  képzőművészeti programok lezárásán vettek részt a csoportok. Az eredmény egy-egy kiállítás az eddigi alkotásokból.  Délután, miközben páran fociztak a falubeli fiatalokkal, a többiek fát hordtak a tábortűzhöz. Este kilenckor meggyújtottuk a hatalmas KreaTúra-tüzet, Vitályos Lehel nagybőgőssel kiegészülve, élő zenei kísérettel. A három fiú finoman elvezetett a dzsessz világába, amelyet feltöltöttek kevés tábortűz körüli „sámánkodással”. Ahogyan lassan közeledtünk utolsó közös esténk végéhez, körbeültük a már szenesedő tüzet, és Örssel elmondtunk pár slam poetry-szöveget. A gyerekek nagy, kerek szemmel figyeltek, ebben a meghitt hangulatban zártuk az estet. A III. KreaTúra-tábor utolsó napján már kora reggel melegen sütött a nap. A közös reggeli és a takarítás után túrázni indultunk. A sepsibükszádi Somkő hegyét tűztük ki célul, és meg sem álltunk a legtetejéig. A szikláról csodás látványban volt részünk, láttuk egész Sepsi­bükszád területét, a Szent Anna-tó hegyét, a Murgót, az alattunk elfolyó Olt vizét. Otthon már az utolsó közös ebédünk fogadott, majd bezártam a KreaTúra-tábort: minden gyermek személyre szóló értékelést kapott és egy-egy ajándék fotót.
A tábor ezen pontján talán mindannyian elérzékenyültünk egy kicsit, hiszen részesei voltunk egy olyan élménynek, amely egyszeri és megismételhetetlen. Minden táborlakó kapott valamit a KreaTúra szelleméből, és hozzá is adott valamit. Külön-külön is értékes lelkek tették különlegessé az idei tábort, a legvarázslatosabb  mégis az, hogy csakis együtt lehetett átélni mindezt. Köszönöm minden táborozónak, hogy részese volt ennek a kalandnak.

Müller Henrietta