Henning János 1982 óta fotózza a cigányok hétköznapjait. Akkor néprajzos gyűjtések során, elsősorban zenészek, táncosok kerültek lencsevégre, később a periférián maradt közösségek egész élettere, környezete érdekelte.
Az elmúlt három évtized képi lenyomatát nagyméretű fekete-fehér fotókon a hétvégén lehet megnézni az exCharta falain (helyszűke miatt az 52 fotót cserélik a szervezők). De hogy melyik kép melyik évezredben készült, azt nem lehet megállapítani. Maga a szerző a csütörtök délutáni megnyitón így fogalmazott: fotós szemmel a cigány telepeken semmi nem változott, legfentebb a parabolaantennák látványa jelenthet újdonságot. Na, meg néhány hagyományos mesterség eltűnése – tehetjük hozzá. A kiállítás anyaga így élesen villantja fel – a fotó mindenkori lényegét, a pillanatba merevített időt újraértelmezve – azt a változatlanságot, amelybe a körülöttünk élő cigány közösségek belemerevedtek. S eme kiszolgáltatottság enyhítése érdekében – ez is elhangzott a rövidke megnyitón – saját házunk táján is van, mit tenni. Két fotóból egyébként ötszáz példányban képeslap is készült, ezek a helyszínen térítésmentesen beszerezhetőek.
