Az emberiség minden álma pengeélen táncol – jelentette ki a New York-i klímacsúcsot összetrombitáló Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, aki ezt megelőzően ott menetelt a klímaváltozás megállításáért összehívott tüntetésen a több mint százezer tüntető között.
Köztudomású, hogy a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) felelősek az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedéséért, második helyen a cementipar, harmadik helyen az erdőirtás áll. Az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid kibocsátását most is korlátozza egy nemzetközi szerződés, az 1992-ben elfogadott Kiotói Egyezmény, viszont ez több sebből vérzik. Nem vonatkozott a gyorsan fejlődő és jelentős kibocsátóvá vált országokra: Kínára, Indiára, Brazíliára. Az Egyesült Államok szenátusa nem ratifikálta, így a második legnagyobb szennyező ország sem részese. Egyes paragrafusai 2012-ben lejártak, a korábban ratifikáló országok közül Kanada és Oroszország nem vállalt újabb csökkentéseket. A helyzet pedig – ebben a mostani klímacsúcs résztvevői, több mint 120 ország vezetői, képviselői, szakértői is egyetértettek – drámaivá vált. „A mostani generáció az első, amely érzi a klímaváltozás hatását – mondta az ENSZ főtitkár –, és az utolsó, amelyik még tehet is ellene valamit.” Obama amerikai elnök azt hangsúlyozta, hogy a terrorizmus, a járványok, az instabilitás egyaránt súlyos fenyegetettséget jelentenek az emberiségre, de nem mérhetőek a gyors klímaváltozás hatásainak drámaiságához. 2014-ben – ismét több került a légkörbe a legveszélyesebb üvegházhatású gázból, a szén-dioxidból: 40 milliárd tonnára nőtt, ez 2,5 százalékkal több, mint 2013-ban, s 65 százalékkal nőtt 1990-hez képest! A legtöbbet Kína, az Egyesült Államok és India „termeli”, ők felelősek a teljes kibocsátás 58 százalékáért. A kérdés, hogy lehetséges-e olyan klímavédelmi egyezményt kötni, amelyet a világ minden országa betart, és hatékony is? A New York-i csúcson különben Kína is ígéretet tett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, az Egyesült Államok is, s több mint harminc ország és nagyvállalat egyezett meg abban, hogy jelentős anyagi támogatásban részesíti a szegény országokat, amelyek vállalják az erdőirtások beszüntetését. Az erdőirtás a szennyezettség egyötödéhez járul hozzá. Ideje már – egyeztek meg a résztvevő országok vezetői és szakértői –, hogy minden állam és nagyvállalat komolyan vegye a fenyegetettséget, hiszen a közös jövőről van szó.
Félő azonban, hogy amíg megegyeznek a megszorító intézkedésekben – Isten malmai lassan őrölnek, a bürokrácia malmai még lassabban –, a helyzet még súlyosabbá válik.
