A baróti bányavállalat nem tudja fizetni a székhelyének helyet adó irodaépület közköltségét, fűtés hiányában pedig költöznie kell az ingatlanban irodát bérlőknek is. Összesen tizenöten – köztük a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség, a Vöröskereszt, az MPP és az RMDSZ baróti szervezete – kényszerülnek elhagyni az épületet. A vállalat igazgatója, Grád János szerint, bár nehéz helyzetben vannak, még nem kell teljességgel temetni az erdővidéki bányászatot.
A brassói, majd a bákói hőerőművek leállása nehéz helyzetbe hozta a kétezres évek elején-közepén még 180–190 ezer tonna szenet kitermelő vállalatot, ám az olthévízi cementgyár és a segesvári téglagyár, a Siceram megrendelései biztosították a túléléshez szükséges minimumot. Próbáltak új piacot keresni, de az ígéretes magyarországi kapcsolatból nem született megállapodás, a ploieşti-i és târgoviştei, darabos szénre vonatkozó kis, alig havi százötven tonnára rúgó, illetve erdővidéki magánszemélyek megrendeléseit jóformán meg sem érezték.
A szénre szükség lett volna máshol is, de az olcsóság előnye száz kilométernél nagyobb távolságnál megszűnik, nem éri meg szállítani. Az évi 30–35 ezer tonna kitermelésével mégis ötven erdőfüleinek, bardocinak, székelyszáldobosinak, bibarcfalvinak, köpecinek és barótinak biztosíthattak megélhetést.
A hazai és magyarországi cementpiac idei átszervezése az olthévízi cementgyár bezárásához vezetett, ami ismét lépésre kényszerítette a bányavállalatot. Grád János szerint megoldás lenne, ha a segesváriak legalább részben felvásárolnák az eddig Olthévízre szállított mennyiséget is. Ez érdekük is, hiszen három éve újragépesítettek, az olasz felszerelést pedig szénre állították.
„A fejtés az Olt alatt száz méterrel van, a betóduló vizet folyamatosan szivattyúznunk kell, ami szinte havi ezer tonna szén árát, azaz 35–37 ezer lej kiadást ró ránk. Ha nincs bevételünk, és a pumpák nem működnek, a víz elárasztja a fejtést, s a munkát soha többet nem tudjuk újrakezdeni. Ezzel tisztában vannak a segesváriak is, tehát érdekük, hogy segítsenek. Remélem, valamilyen köztes megoldást csak találunk. Lehet, csak fél évet dolgozunk, s lehet, csak novembertől februárig nem, majd folyamatosan igen. Most még októberre van munkánk, mert a Siceramot novemberre és kicsit továbbra is el kell látnunk. Egyvalami biztos: amíg lehet, próbálkozunk!” – nyilatkozta a bányamérnök.
