Az október 11-ei Háromszékben Emlékőrző Galícia címmel jelent meg Kisgyörgy Zoltán írása, ezt szeretném kiegészíteni az alábbiakkal.
Nagyon sok uzoni katona harcolt azokban a szörnyű harcokban, és sajnos, nagyon sok el is esett vagy fogságba került. Az uzoni temető bejáratánál van egy kripta, amely a Przemyslnél elesett Istók Sámuelnek állít fényképes emléket. Gyermekkoromban, hosszú téli estéken Imreh József nagyapám sokat mesélt Galíciáról vasutas Szabó Lajos bácsival, aki afféle Háry Jánosként élt az uzoniak tudatában, mert olyan történeteket tudott hitelesen előadni, amelyekre csak mosolyogva tudunk gondolni. Csak egy kis ízelítő: bicskájával a medve talpából kivette a tövist, vagy Budapesten kapualjban vakbeleket operált. Szintén ő volt az, aki menet közben megpatkolta Horthy Miklós lovát...
Imreh nagyapám szerencsésen hazakerült Galíciából, de az anyai részről való nagyapám, Kelemen Ferenc olasz fogságba esett, és három évig volt Szicíliában. 16 évesen rukkolt be, mivel három fiútestvérét behívták, s nem bírta elfogadni, hogy ő otthon maradjon. A méretei (magasság, testsúly) ütötték a mércét, és elvitték... Kelemen nagyapám sokat mesélt a fogságban eltöltött időkről, a szép narancsligetekről, az ottani emberek szokásairól. Ott tanult meg szépen faragni, amiért ácsmunkára szakosodott, és soha nem beszélt szomorúan azokról az évekről. A II. világháború kitörésekor szintén elvitték az Úz völgyébe, de a szerencse ott sem hagyta el, mert hazatért épen, egészségesen – onnan, ahol óriási vérveszteség érte a magyar népet.
AMBRUS ANNA ny. tanárnő, Uzon
