Vagyis minden rendben, formában maradt, csak az rendhagyó, hogy összegez.  Kivon, összead, kiprovokál magából egy kötetre valót. Objektjei, performanszai, képei groteszk vegyülete, együtt jelennek meg a családi képekkel, hiszen magánélete a művészete – vagy művészet a magánélete.
Kopacz Attila, a kiadvány társszerkesztője és kiadója több száz repró, fotódokumentum-töredék hónapokig tartó újra- és újrarendezését emelte ki az album bemutatásakor, és hogy az életút teljességéhez, megértéséhez a barátok, ismerősök írásaira volt szükség.  Így társulnak a képekhez és önelemzéssel nyitó szöveghez az újságcikkek, elemzések, többek között Egyed Péter, Both András, Szőcs Géza, Szücs György írásai. Az albumon végigvonul egykori férjéhez, Baász Imréhez kötődő emléke, vallomása. Egyik írásában Baász halálának körülményeit ecseteli. Végigla­pozhatjuk jól ismert és újabb keletű giccsélményeit, szürreális torzulásait, humoros objektjeit, régmúlt idők nosztalgiáját. Megjelenik az 1981-es Médium I-en kiállított Ikarosz 1 és tíz év múlva a Médium II Kortárs Nemzetközi Kiállítá­son folytatott, Ikarosz 2 címmel akváriumba helyezett saját halotti maszkja. De Marxot, Engelst, Lenint, Sztálint, Hitlert, Maót, Ceauşescut kerti törpeként ábrázolva Hófehérke képében magasodik föléjük, és egy hosszú sorozat látható bábokká alakított húsvéti tojásokból, derűs népi falvédői Karády Katalin-dalkísérettel, végül Misha mesekönyve.
Életét elemezve, tehetségét, összeférhetetlenségét a szeretet nyomataként értékeli. Önmagának teszi fel a kérdést, hogy mindez az önellentmondás spekulatív pályája, vagy csak szürke, semleges atmoszférája a véletleneknek, avagy a hazárd erő nélküli dinamikája a vonalaknak és a foltoknak. E 250 oldalas, igényes Art Printer-kiadvány egyik legellentmondásosabb, mindennek visszapofázó képzőművészünk életútjának bemutatására vállalkozott.