Legtöbben gyertyát gyújtanak, egyesek imára kulcsolt kézzel állnak meg elhunyt szeretteik sírja mellett, a gyermekek pedig szinte lesik, hogy mikor alszik ki a lámpás fénye, hogy újragyújthassák. A távolabbról érkezők és a messzebbre utazók két napig világítanak, itthon és otthon, ilyenkor találkozik a rokonság, ez a nap az élők számára is különleges. Sokan mindenszentek és halottak napjáig nevelik a krizantémot kis kertecskéjükben, csak a fagy meg ne csípje, mondják, pedig a sok színben és méretben pompázó virág arra született, hogy kibírja az időjárás viszontagságait, akkor is a holtak vigasztalója legyen, amikor fagy és hideg van. Minden elhunytért égnek a gyertyák: azokért is, akik közeliek voltak, akiket személyesen ismertünk, és azokért is, akikről csak tudjuk: egykor a hazáért, a szabadságért adták életüket. Temetőink fénye messzire világlik, viszi a hírt, hogy vannak, akik a holtak emlékét őrizzék.