Állandóan nagy döntések elé állítanak bennünket. Vasárnap két magyar közül kellett választanunk, jövő hétvégén meg két román: Ponta és Johannis közül kellene. Bár utóbbi eleget bizonygatja románságát, ellenfele és annak szavazói szásznak vélik. Végül is akkor lesz igazi román belőle, ha elmegy Németországba. (Az erdélyi magyart is rögtön románnak nevezik, ha Magyarországra átlép.)
Nekünk, romániai magyaroknak ismét feltétlen szavaznunk kell. Sajnos, meg vagyok győződve, hogy legalább olyan „szorgalmasak” leszünk, vagy még „serényebbek”, mint amilyenek vasárnap voltunk. Pedig egy dologban biztosak lehetünk: a nekünk tett ígéreteit mindkét jelölt feltétlenül be fogja tartani. Mindkettőre szavazhatunk, mert egyikük sem ígért semmit.
A románoknak viszont annál inkább... Ponta, hogy egységes lesz az ország. Máris össze akarja boronálni Kelemen Hunort Tudor Vadim Kornéllal. Vadim még egy hete azt nyilatkozá, hogy Ponta bűnöző, kém és három nap alatt lopta doktorátusát a számítógépen. De mivel Johannis és Ponta között kell választania, a kevésbé rosszra fog pecsételni, és az mégiscsak Ponta, hiszen Johannis sorsa már meg van pecsételve, mivel ő egy nemzetidegen alak.
Aztán az a veszély is fennáll, hogy Johannis a magyarok kezére játssza Erdélyt. A térképet már a választások után kezdték lobogtatni. A Regát piros: Pontával, Erdély kék: Johannisssal. Még csak éppen Hunyad megye hiányzik, s a teljes Erdély Johannis és a magyarok kezére kerül. Benne legalább két megye, Hargita és Kovászna külön köztársaság, ahol a helytartó Kelmen Hunor leend.
Ha a magyaroknak nem is ígér semmit Ponta, de az RMDSZ-nek, háttéralkukban, bizonyosan megígéri, hogy ha nyer, nem rúgatja ki a kormányból az általa kinevezett miniszterelnökkel, és adnak nekik néhány tárca nélküli miniszteri tárcát.
Johannis is köthet csendben háttéralkut a magyarokkal, amiről diszkréten fog hallgatni. Mert titkot, azt tud tartani! Azt is elhallgatja szegény mit sem sejtő román szavazói előtt, hogy híres városának, ahol polgármesterkedik, igenis, volt autonómiája.
Szebent II. Géza magyar király alapította, és II. Endre királyunk 1224-ben igen széleskörű autonómiát adott a városnak. Három napnál többet a város területén az ország uralkodója sem tartózkodhatott. Azért nem akarja emlegetni ezt, mert ha netán elnök lenne, uralkodóként ő sem tartózkodhatna három napon túl Szebenben, és így nem tarthatná kézben hat házának ügyeit.
Sajnos, nem tudni előre, ki lesz a győztes. De így halkan reménykedhetünk, bármelyik jelölt kerüljön polcra, ha rá szavazunk, mindenképpen juttat nekünk valami morzsát a hatalom asztaláról. De ha véletlenül nem tudjuk bizonyítani, hogy a győztesre pecsételtünk, akkor mindennek vége. Ezért fontos, hogy egyformán szavazzunk Pontára és Johannisra is. Mivel nem tudni, melyikük nyer, mindenre fel kell készülnünk. Akik vasárnap nem szavaztak, azok valószínű, hogy ezután sem fognak. Más mód nincs, mint függetlenül attól, mit mond az RMDSZ és a halk szavú EMNP, mindenkinek kétszer kell szavaznia. Egyszer Pontára, egyszer Johannisra. Egyszer a régi választókörzetben egyikre, aztán egy másikban a másikra. Alá kell ugyan írni egy saját felelősségre kitöltött papírt, hogy nem szavazott még, de kérdem én: ki ellenőrzi azt? A támogatói íveket ki ellenőrizte, mikor számos jelölt negyedannyi szavazatot sem szerzett, mint ahányan aláírtak neki? Némi választási csalás Romániában belefér. Esetleg megszavaztathatjuk – miként a Regátban is módi – a halottakat, mert ha el is kapják őket, úgysem lehet felelősségre vonni. És az nem választási csalás-e (és senki nem hibás érte!), ami külföldön történt, ahol órákat kellett várni arra, hogy valaki szavazni tudjon, és mégsem sikerült?
Bár végül ez is megmagyarázható. Ismeretes ugyanis az idősebbek nosztalgiája a Ceauşescu-rendszer után. Csak ezt akarta visszaidézni a kormány, sorba állíttatván külföldön élő állampolgárait. Így azok könnyes szemmel, nosztalgiázva gondolhattak régi hazájukra, amely, íme, nem feledkezett meg arról, hogy a régi szép emlékeket felidézve honvágyuk támadjon.
Bár az is lehet, ha volt, rögtön el is múlott.
