Călin Popescu Tăriceanu esetében azonban nem ilyen egyértelmű a dolog.
Ő ugyanis nem alkalmi liberális politikus, hanem a román történelmi pártok egyikének, az 1875-ben alapított és a ‘89-es rendszerváltás után újraélesztett Nemzeti Li­berális Pártnak az oszlopos tagja, sőt elnöke volt. Jóval az átlagon feletti politikai intelligenciával rendelkező, elegáns politikus, a liberális demokrácia elkötelezettje, aki immunis az opportunizmussal szemben. Legalábbis eddig ezt hittük róla.
A kommunisták leszármazottjai kezében levő SZDP-hez és az általuk bábként irányított Victor Ponta kormányfőhöz való csapódásával gyakorlatilag olyan alapvető elveket tagadott meg, melyek korábban köldökzsinórként kötötték a párt nagynevű elődeihez, akik a kommunista bör­tönökben a legkegyetlenebb kínzásokat is elviselték inkább, minthogy elárulják vagy feladják a liberalizmus ügyét.
Milyen liberális az, aki a kommunistákkal kéjenckedik? Semmilyen! Undorító, sikamlós, nulla hitelességű személy, aki elődei áldozatos törekvéseit habozás nélkül lehúzta a klotyón!
Etikusságának, önnön hitelességének és emberi méltóságának sírját Tăriceanu már akkor megásta, amikor kilépett a liberális pártból, mert nem értett egyet a szociál-liberális koalíció felbontásával. A dolog pikantériája, hogy 2011-ben maga Tări­ceanu volt az egyik legvehemensebb ellenzője a szociáldemokraták és a liberálisok alkotta koalíció létrejöttének.
Kedden, a kormánykoalíciót alkotó pártokkal folytatott megbeszélést követően Ponta Tăriceanut nevezte meg első számú miniszterelnök-jelöltként arra az esetre, ha november 16-án megnyeri az elnökválasztás második fordulóját, a volt liberális pártvezér pedig a hírtévék kamerái előtt kijelentette: ő nem a kormányfői tisztségért cserébe, hanem „fel­té­telek nélkül” támogatja Pon­tát, és különben is, nem az a fon­tos, hogy ki lesz a miniszterelnök, hanem az, hogy „meg­nyerjük” a választást. En­nél profibban nem tudta volna lejáratni magát! Vagy igen?

Kerekes Gyula