Sajnálatos, hogy a szervezés a stadion állapotának szintjére ereszkedett. A négy árboc zászlóra várt, szívesen megnéztük volna, hogyan lobog egymás szomszédságában Székelyföld és Raetia nemzeti lobogója. Még szerencse, hogy a két himnusz felcsendült... Harag ne legyen, de egy ilyen nemzetközi találkozóra jobban oda kell figyelnie a város vezetőségének. És a sportvezetőknek arra, hogy megőrizzük a csapat nemzetiségét.
Ami pedig a játékot illeti, hamar kiderült, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Az első negyedórában még úgy-ahogy állták a harcot vendégek, aztán a 16–17. percben bekövetkezett három szögletrúgásunk jelezte, hogy érik a gól. Tíz perccel később meg is született: Szőcs bal oldalon vezetett egyéni akciója meghozta az előnyt. 1–0. A 40. percben Szőcs lendült újra támadásba, laposan Simon elé passzolt, aki higgadtan a kapu bal oldalába küldte a labdát. 2–0. Szünet után folytatódott a székelyek fölénye, kétszer is eltalálták a kapufákat, aztán az 57. percben Mánya távoli lövése a kapu jobb oldalában kötött ki. 3–0. A 83. percben szépíthettek volna a vendégek, Eder, miután  lerázta őrzőit, egyedül törhetett kapura, de lövése a kapust találta el. A székelyeken volt a sor, hogy kihagyják a gólszerzés lehetőségét, a 85. percben Kovács a felső lécet találta el. Maradt a 3–0. És természetesen a győzelem öröme. Szép volt, székelyek! Csak így tovább! (áros)