A jogi érvénnyel nem bíró, de nagy érdeklődéssel várt voksolásra a madridi központi hatalom – a kormány és az alkotmánybíróság – tilalma dacára került sor. Az északkelet-spanyolországi autonóm közösségben eredetileg hagyományos népszavazást tartottak volna november 9-én, a spanyol kormány azonban az alaptörvénybe ütközőnek értékelte a kezdeményezést, és panaszt emelt az alkotmánybíróságnál, amely a referendum felfüggesztése mellett döntött. A szavazóknak két kérdésre kellett válaszolniuk: „akarja-e, hogy Katalónia állam legyen?”, és ha igen, „akarja-e, hogy független legyen?”
Összesen 5,4 millióan, köztük a 16. életévüket betöltöttek és a külföldiek nyilváníthattak véleményt. Katalóniának 7,5 millió lakója van a 47 milliós Spanyolországban. Az elszakadást ellenzők bojkottálták az eseményt, így mintegy kétmilliós részvételt becsültek az esemény előtt. Az utolsó felmérések szerint a régió lakóinak fele óhajtja a függetlenséget.
Barcelonát régi viták állítják szembe Madriddal, amely nem hajlandó még nagyobb autonómiát adni a már most is jelentős önálló jogkörökkel rendelkező nemzetiségi autonóm körzetnek. A 7,5 milliós lakosságú Katalónia Spanyolország gazdaságilag egyik legerősebb régiója, amely a spanyol nemzeti összterméknek mintegy ötödét adja. A nyelvükre és kultúrájukra büszke katalánok régóta nehezményezik, hogy túl sokkal járulnak hozzá a központi költségvetéshez, de csak keveset kapnak vissza. A régió függetlenségi mozgalma jelentősen megerősödött az utóbbi évtizedben, amit csak fokozott a Spanyolországot évek óta sújtó gazdasági válság, valamint az, hogy a központi kormánynál sokak szerint süket fülekre találnak a katalán függetlenséget célzó felhívások.