Két hete, sőt, két napja még csak reménykedtünk: ki a jobb-, ki a baloldali elnökjelölt győzelmében bízott, számigálta a százalékokat, és aggódott, hogy mi lesz, ha a másik nyer. A közvélemény-kutatások többségében Victor Ponta vezetett, a legmerészebb is fej-fej melletti, szoros küzdelmet jósolt, és ehhez képest meglepetés az eredmény, Klaus Johannis tíz százalékos előnye. Lehet ezt a külföldön szavazók megalázottságának hatásaként is értékelni, de ez sem menti fel a kormányt a csapnivaló szervezés vádja alól.
Azt már öt éve tudni lehet, hogy a határon kívülre kényszerült román állampolgárok büntetni akarják azt a rendszert, amelynek átláthatatlansága miatt itthon nem tudtak megélni. Az tehát várható volt, hogy a kormányon levők próbálják elvenni a kedvüket a szavazástól – és az, hogy ez nem sikerült, sőt, visszaütött, nem csupán rosszindulatú manipulációs szándékról tanúskodik, hanem olyan mértékű hozzá nem értésről, amely önmagában elég lenne a felelősek menesztéséhez. Úgy tűnik, az SZDP saját maga is elhitte, hogy verhetetlen, egész az urnazárásig – holott a még mindig legerősebb romániai pártnak lenne pénze, eszköze, szakértője, módja arra, hogy valós helyzetképet és erre alapozott stratégiát készíttessen, és így győzzön. De vezetői érdekes módon bedőltek a saját maguk által kifestett és felcicomázott teljesítményüknek, amiről számukra is váratlanul derült ki, hogy csak máz, alatta a léggömb máris kezd lefújódni.
Önként adódik a kérdés: milyen államfő lehet abból, aki kormányfőként egy választást sem tud rendesen megszervezni? Mégsem emiatt a közvetlen kudarc miatt kellett lemondatni Teodor Meleşcanu külügyminisztert (egy idős diplomatáról és pár hete még külügyi hírszerzési főnökről a kisegér sem hiszi el, hogy nem tudta, mi várható az európai szavazókörzetekben), és illenék meneszteni Liviu Dragnea kormányfő-helyettest, hanem azért, mert ugyanilyen szánalmas, megalapozatlan, ötletszerű módon irányítják az országot is. És ez még nagyobb baj, mint pár ezer hoppon maradt szavazó, hiszen közel húszmillió lélekről van szó, arról a különbségről, hogy közép- és hosszú távon élhető vagy élhetetlen legyen a Romániának nevezett állam, amely az elmúlt években csak megvetést mutatott polgárai és a tisztesség iránt.
Most azonban a civil társadalom a politikum orrára koppintott, és – bár az elnökválasztás nem erről szólt – elkerülhetetlennek látszik a hatalmi újrarendeződés. Victor Ponta kormányfőnek hirtelen össze kell állítania a jövő évi költségvetést, amit nagyon szeretett volna utódjára hárítani, és azzal is szembe kell néznie, hogy alkalmi szövetségesei sorra faképnél hagyják, ha nem kapják meg a kampányban nekik ígért tisztségeket és javakat. És nincs mögötte a dörzsölt régi gárda, hiszen azok bűnvádi ügyeikkel vannak elfoglalva....
