A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen a kezdetekkor magyarországi együtteseket is vendégül látó fesztivál ma egy kivétellel – a székelyudvarhelyi Muzica Sacrát a sokáig itt tevékenykedő Rózs Imre karnaggyal az élen a veszélyes útviszonyok sem tántorították el a részvételtől – a háromszéki kamaraegyüttesek találkozója lett. Ez mindenképpen az itteni kórusmozgalom javára írandó, ha arra gondolunk, hogy nem kevesebb, mint kilenc kamarakórust tud „kiállítani” vidékünk (minden együttes nem is jött el idén), s nem is akármilyen színvonalon. Hogy nem lesz ebből világraszóló fesztivál, az korántsem az együtteseken, még kevésbé az eufóniások igyekezetén múlik, hiszen ők maguk is énekesek, sokkal inkább az ilyen eseményeknél fontos imázsépítők, rendezvényszervezők hiányát jelzi.
De visszatérve az idei seregszemlére: az egyre nagyobb közönséget is vonzó mintegy két és fél órás koncertre talán az újítás jellemző leginkább. Egyértelműen érződik az a törekvés, hogy – kilépve a megszokott repertoárból – az együttesek legnemesebb értelemben vett szórakoztatást is nyújtsanak a közönségnek. Így jelennek meg a hangszeres darabok, a modern művek, illetve feldolgozások, de nem maradnak el az egyházi, a klasszikus számok vagy a népdalfeldolgozások sem. Az idei tíz fellépő – a sepsiszentgyörgyi Vox Huma­na, karmester: Szi­lágyi Zsolt Herbert, a Voces női kar, karmester: Cserkész Emese, a Lau­date kamarakórus, karmester: Löfi Gellért és Fábián Apol­ka, Canticorum női kar, karmester: Szántó Dombora Anna, Kriza János Unitárius Vegyes Kar, karmester: Dé­nes Kará­csony Gabriella, a Pro Musi­ca kamarakórus, karmester: Sipos Zol­tán, kovásznai Pastorale kamarakórus, karmester: Szántó Kinga, a ba­róti Kájoni Consort, karmester: Gyu­lai György Éva, a Bodoki Református Kamarakórus, karmester: Deák Kin­cső, valamint a már említett székelyudvarhelyi Musica Sacra kamarakórus – tartalmas estét nyújtott egymásnak és a közönségnek egyaránt.