Amíg az anyukák a kirakott portékákat mustrálták és egy-két darabot vásároltak – mert biztosan tudták, hogy itt a termékek nem szúrnak, nem vágnak, nem lesz tőlük allergiás kicsinyük, mint sok gyári holmitól, ráadásul hozzájuk hasonló kismamák készítették, akik nem létező fölös idejükben varázsoltak egy-egy kis kézműves csodát –, addig a már megfázott bámészkodók és gyermekeik a Kabátvigasz, gombszomor című, tavaly megjelent mesekönyv történéseit hallgatták a szerző, Sikó-Barabási Eszter előadásában a panzió teázójában, és kóstolgatták a ház süteménykülönlegességeit.
Aki szülés előtt alkotómunkát végzett, anyává válása után hiányolja ezt. És mert az anyasággal jön egy csomó pluszérzés, egy csomó energia, mely felszabadul, illetve negatív energia, érzelem is, amivel mindennap szembesülünk saját határaink által, és amivel gyermekeink minket szembesítenek, valahogy ezt ki kell dolgozni magunkból, ki kell kézzel gyúrni, így születnek az újabb alkotások – mondotta érdeklődésünkre Beke Csilla, aki Demeter Évával együtt kezdeményezte az adventi kismamavásárt. „Amit készítünk, az gyermekcentrikus, gyermekihletésű. Természetesen, ezek nem kaphatóak a kereskedelemben, de nem mondhatnám, hogy hiányzó igényt elégítenek ki. Most itt, a vásárban huszonegyen-huszonketten vagyunk kézműves kismamák, de voltak, akik nem tudtak elindulni a jég miatt. Az is gond, hogy mi akkor alkotunk, amikor van időnk. Nem tudunk egy nagy vásárra felkészülni, például egy egyhetes vásárra egy kismama nem tud elmenni, nincs annyi terméke, de ideje sem, hogy részt vegyen. Este tíz után fogok neki, és éjfélig csinálom, persze nagy örömmel, de nyilván azért el vagyok fáradva.”
Hogy ki mennyire fáradt a gyermeknevelés mellett, azt nem lehet lemérni egy vásárban, de az biztos, akik emellett rongybabákat, gyertyákat, mézeskalács-házikót, megannyi gyermekbarát használati tárgyat, játékot készítenek, azok nem tartoznak az átlag kismamák és kispapák közé, ők a követendő jókedvűek.