1989-ben részt vettem a temesvári forradalomban, és elmondhatom, hogy együtt győztük le a diktatúrát az ott élő román, német, szerb ajkúakkal mint igazi testvérek. A mai román himnuszt, az Ébredj, románt először a református parókia előtt gyülekezők énekelték el, akik az üldözött lelkésszel és magyar híveivel önként vállalták az akkor még bizonytalan kimenetelű harcot. Sajnos, úgy látom, a forradalom csak részben győzött, a második vonalbeli kommunisták hamar megszervezték magukat a Nemzeti Megmentési Frontban, amiből lassan SZDP lett, de közben szétlopták az országot, eladták a gyárakat, szélnek eresztették az embereket. A nép elszegényedett, a politikusok meggazdagodtak, ma is folyik a csalás és hazudozás. Egyedüli reményünk, hogy az új államelnök gátat vet ezeknek a praktikáknak, és új, hozzá hasonlóan tisztességes emberek kerülnek vezető tisztségbe. Akkor fogjuk legyőzni az átkos múltat!
BENKE JÓZSEF, Sep­siszentgyörgy. Az egykori Moto Velo üzlet előtti járdán lassan nem lehet közlekedni a kirakott árucikkek – kerékpárok, játékok, egyebek – miatt. Én nem vagyok az üzletek, a kereskedelem ellen, de többen panaszkodtak már, hogy biztosítani kellene a normális gyalogosközlekedést az üzlet előtti közterületen.
P. CS., Sepsiszentgyörgy. Két hónapja kaptuk meg az értesítést az európai uniós élelmiszersegélyről, ami a kis jövedelműeknek és más, hátrányos helyzetű családoknak jár. Utána olvastuk az újságban, hogy csak az elnökválasztást követően kezdik a liszt, cukor, olaj stb. kiosztását, amit meg is értettünk, csakhogy azóta eltelt lassan négy hét, mindjárt karácsony, és sehol semmi. Közben megtudtuk, hogy Ágostonfalván már megkapták a maguk adagját a rászorulók, érdeklődtünk mi is róla, de az a válasz érkezett, hogy nem egyszerre adják ki mindenhol. Pedig az emberek várják, mert azt a papírt sem megsütni, sem megenni nem lehet az ünnepeken!