Tisztelt Klaus Werner Johannis úr!
Az idei november 2-ai, illetve 16-ai romániai államelnök-vá­lasztást nagyon sok erdélyi magyar ember nem feledi, örökre megmarad emlékezetében. Legalábbis azokéban, akik vették a fáradságot, és a második fordulóban elsétáltak, hogy a két jelölt közül a számukra rokonszenvesebbre üssék pecsétjüket. So­kunknak meglepetést szerzett a háromszékiek, sepsiszentgyörgyiek pozitív hozzáállása az elnökválasztás második fordulójában! És az erdélyi, székelyföldi magyar napi- és hetilapok viszonyulása is említésre méltó, ahogy vezércikkíróink, po­litikai elemzőink méltatták az Ön és Nemzeti Liberális Pártja nem várt sikerét! Állításom bizonyítására engedtessék meg néhány ve­zércikkel vagy címlapon megjelent írással példálóznom (idő­sorrend november 3–14. között): A kisebbik rossz, Er­délyben tarolt Johannis, Előkerült a nacionalista kártya, A vö­rös sarló, Káosz külföldön – hogyan kell masszívan csalni?, Erdély kék, a Regát veres, Nem választ az RMDSZ, Külföldön Johannis nyer­te az első fordulót, Johannis a magyaroknak is üzent Ko­lozs­váron, MPP-támogatás Johannisnak, Összefogás a vörös veszedelem ellen, Johannis szavatolhatja a jogállamiságot, Tő­kés László Johannis mellett, Két ország, egy választás, Vá­lasszuk az erdélyiséget. Aztán néhány cím az eredményhirdetés után: Fölényesen győzött a jobboldal Háromszéken, Johannis­nak áll a zászló, Az elvesztett szövetséges, Ponta magabiztosan veszített Johanisszal szemben, Háromszéken is tarolt Klaus W. Johannis, Megtörtént a csoda, Johannis az államelnök, Nem lesz amnesztiatörvény, Leváltani a népet, Johan­nis köszönettel tartozik az erdélyi magyarságnak.
Nem dicsekedve, inkább szubjektivizmusommal takarózva vallom be: abban, hogy Ön mellett döntöttem, szülővárosa, Nagyszeben történelme, a hozzá kapcsolódó családi emlékek, levelek, fényképek is szerepet játszottak. A szászokat a 12. században Erdélybe betelepítő II. Géza, II. Endre szabadságlevelei, a szebeni királybírók, a szászok ispánjai, a középkori várfalak és tornyok, bástyák, székesegyházak, templomok, Nagyszeben bevehetetlen erődítményrendszerének építői tódulnak felém, hogy általam is megköszönjék Önnek tizennégy évig betöltött polgármestersége alatti önfeláldozó, eredményes munkáját, az Európa kulturális fővárosa cím elnyerését is beleértve. Meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarság jövendője szempontjából sokkal jobb volna, ha Klaus Johannis nem Bukarestből, hanem a nagyszebeni guberniumból irányíthat­ná ezt a lopásról, sikkasztásról, jogtalan vagyonszerzésről elhíresült országot, legalább két mandátum erejéig. Féltem is, mert Vadim Tudor már hátba támadta. És hol, merre ólálkodnak, szövik a merényletet Ön ellen a nacionálkommunisták korrupt maffiózóbandái?!
Az ellenük vívott küzdelemhez erőt és kitartást kíván államelnökségi idejére sokak nevében

Ferenczy L. Tibor