In memoriam Nyikolaj Gumiljov
Razziáznak az égen fekete madarak,
úsznak, kerengőznek riadtan.
Zsarnok, ne lehessen nyugodalmad soha,
vadak uszuljanak nyomodban.
Gumiljov volt az első, terror hírnöke,
földre hullott vére, szűz hóra.
Költők, katonák. Vezette a sort.
Milliók jutottak pokolra.
Fölötte sócsillagú bánat gomolyog,
előrevetítve a sorsát.
Fiatal arcát idézem. Mosolyog.
,,Feltámadhat még Oroszország!"
Az a hang, az a hant, elfojtott zokogás.
Romok felett a hold úszik némán.
Hallatszik a légből robogás, dobogás.
Okuljatok mindannyian a példán.
Csak a tenger üvölt, csak az őszi ködök
fullasztanak. Bősz, kannibál évek
zabálnak fel. Árnya fennsíkon görög,
megérintheted, el sose éred.
Fordította: Bogdán László
Jegyzet. Nyikolaj Gumiljev költőt, Anna Ahmatova első férjét 1921-ben ítélték halálra kémkedésért. Pere valószínűleg az egyik első koncepciós per volt a dicső Szovjetunióban.
