Igény a tisztulásra

2014. december 19., péntek, Nyílttér

A karácsony előtti néhány hét kiváló alkalom arra, hogy tükröt tartsunk önmagunk és szűkebb társadalmunk orcája elé. Hiszen nemcsak a Krisztus útját kell a keresztyén embernek egyengetnie, hanem önmagáét is, nemcsak a Megváltó ösvényét kell a gaztól megtisztítani, hanem saját sorsunkat is. Kérdezhetjük azonban: mennyire van igénye közösségünknek, az egyes emberi lelkeknek a tisztulásra?

A politikai sárdobálást vetítő média pszichológusai pontosan tudják: kevés embernek van elég ereje elhatározni, hogy mondjuk hétfőtől tisztábban éljen. Azért is annyi­ra nézettek a rágalmakkal és intrikákkal telített förmed­vények, mert sajnos, sokan azonosulnak az életformával és az üzenettel is. A botrány és a hazugság még mindig többeket láncol a képernyő elé, mint egy harmóniára szólító tartalmas üzenet. A gondolat mechanizmusa rendkívül egyszerű: ha ilyen a világ, lássuk, mi lesz... És a végeredmény nagyon szomorú lesz, ha engedjük, hogy ilyen legyen a világ!
A változás első lépése a saját magunkkal megvívott küzdelem. Nehéz megbocsátani azoknak, akik nem válogatnak eszközeikben, amikor érdekeikről van szó, nem egyszerű elfogadni azok jobbját, akikről tudjuk, hogy az őszinteség nem éppen erősségük. Emberpróbáló teher tiszta lapot adni azoknak, akik életformaszerűen rágalmaznak és vezetnek félre – a feladat teljesítése mégsem lehetetlen: belső megújulás szükséges hozzá. A magunk hétköznapi, kenyérkereső, harcias formájában szinte képtelenek vagyunk rá, de az ünnep tartalma és üzenete talán erőt kölcsönöz ahhoz, hogy elismerjük: rá kell lépnünk a tisztulás útjára.
Talán a mentalitást és az értékrendet a legnehezebb megváltoztatni. Jó és rossz szokásokat, építő és káros beidegződéseket egyaránt bálványozó társadalmunk még mindig a bizánci hagyatékot szenvedi. A hatalmi ranglétra, a „piros szőnyeg”, a talpnyalás, az opportunizmus és az olcsóság gyomjait nagyon nehéz eltávolítani a mindennapokból. Azokban a társadalmakban, ahol sikerült szétválasztani a politikai befolyást és az élet természetes, mindennapos szerveződését, sokkal közelebb áll a társadalmi igazságosság és jogosság az ideálishoz. A puritán alapokon álló társadalmakban a politikus, a vezérigazgató, a tisztséget viselő elfogadja azt, hogy ő Istentől többletfeladatot kapott, amiért többletjavadalmazás, de főleg többletfelelősség jár, nem pedig kikényszerített előjogok; magatartása nem lehet önkényes, mert tartozik a jogossággal Istennek és felebarátjának...
A tisztulás útja rögös és bonyolult, tisztánlátás és elhatározás kell hozzá. Kö­zösségeinkben is egyre inkább megfogalmazódik az igény egy másfajta életforma iránt. A lehetőség adott, az utat végigjárni azonban csak hittel lehet, úgy, hogy egy magasabb mércére tekintünk. 

Papp Zsolt
református lelkipásztor

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 759
szavazógép
2014-12-19: Nyílttér - :

Megyei gólyabál

December 12-én, pénteken először szerveztek szupergólyabált Kovászna megyében. A résztvevőket Tőkés Hunor, a Kovakő elnöke és Farkas Szilamér, a kézdivásárhelyi ifjúsági szervezet elnöke köszöntötte. A rendezvény szintjét jelzi, hogy Fejér László kézdiszéki parlamenti képviselő nyitotta meg.
2014-12-19: Nyílttér - :

Mi is gondozzuk a háború emlékműveit

Fáj az embernek olvasni azon félreve­zető, rosszindulatú sorokat, melyeket Vá­sárhelyi Gábor József ír a Háromszék december 5-ei számában. Amikor dicsőíti önmagát, hogy I. világháborús kereszteket állítottak fel kb. négy éve, lepocskondiázza azt a tényt, hogy 1994-ben egy elhagyott Úz-völgyi temetőben felállítottak egy II. világháborús emlékművet, mely a Só­vető­patakból készült betonalapzaton (patakkövek) áll.