Fáj az embernek olvasni azon félrevezető, rosszindulatú sorokat, melyeket Vásárhelyi Gábor József ír a Háromszék december 5-ei számában. Amikor dicsőíti önmagát, hogy I. világháborús kereszteket állítottak fel kb. négy éve, lepocskondiázza azt a tényt, hogy 1994-ben egy elhagyott Úz-völgyi temetőben felállítottak egy II. világháborús emlékművet, mely a Sóvetőpatakból készült betonalapzaton (patakkövek) áll.
Az Úz patakából kiemelt szikla egy sebesült vagy halott katonát asszociál, egy szem szarkofág és kőkoporsó 135 katonahalott nevét viselő réztáblát tart, a strázsáló székely zászlós kopjafa melletti fekete márványlapra Kölcsey Ferenc-idézetet véstek: ,,Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT”. Ezen emlékművet minden pénz nélkül, adományokból állították fel a II. világháborús hősi halottak hozzátartozói, háromszéki és csíki polgárok; a Sóvetőpatakból a köveket Gergely András akkori és mostani polgármester is saját kezével hordta. Ezt Vásárhelyi úr nem szégyelli ,,néma kőszarkofágnak” nevezni – úgy látszik, Beszterce-Naszód megyében a szarkofágok beszélnek, nem némák. A II. világháborús emlékműhöz húsz év óta zarándokok százai járnak, melléje minden felkérés nélkül emlékkopját és keresztet állítottak azon falvak, melyeknek halottai ott nyugszanak: Sepsiszentgyörgy, Árkos, Szentivánlaborfalva, Étfalvazoltán, Kálnok, Kisborosnyó, Gelence, Mikóújfalu, Csíkszentmárton és a kászoni huszárregruták Csíkszéki Mátyás huszárezrede. Erről a szép, rendezett II. világháborús emléksorról Vásárhelyi ügyvéd úr azt írja, hogy ,,a sörözők és flekkenezők” több mint 30 év alatt nem gondoltak vagy nem akartak arra gondolni, hogy „a temető már nem volt más, mint egyetlen napra felhasznált porond, ahol a megemlékezést tartották és kész.”
Hej, pedig az elmúlt húsz év alatt (1994–2014) szervezett ünnepségeken egyre többen jelentek meg Csíkból, Háromszékről és Magyarországról: Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, Szabó József János és László Mihály ezredes hadtörténész, Mórahalom polgármestere, Hajdú Gábor volt szenátor és egészségügyi miniszter, Hargita megye főispánja (prefektusa), a Kovászna és Hargita megyei tanácselnökök, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy polgármesterei, országgyűlési képviselők, költők, írók – Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Farkas Árpád, Czegő Zoltán, Sylvester Lajos – , két fúvószenekar, hat énekkar és sokan mások. Ezeket az ünnepségeket fényképek százai, több televízió rögzítette, és egy sem említette, hogy zarándokhellyé az I. világháborús keresztek tették, mindenkor II. világháborús emlékhely volt, melyet egyházi méltóságok is megáldottak: Kosza Vilmos, Berszán Lajos, Darvas Kozma József, Szabó Lajos, Szász Tibor, Incze Sándor.
Meg kell említenünk azt is, hogy nemcsak dr. Szőts Dániel lelkiállapotát dúlta fel a rehabilitáció, hanem több száz II. világháborús veteránét, a hősi halottak még élő testvéreit, fiait, unokáit, sőt, dédunokáit. Két nemzetközileg elismert fafaragó művészi alkotásait – Kelemen Dénes és Balázs Antal – áthelyezték és kerítés mellé parancsolták. Az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület a II. világháborús emlékezőket meg sem kérdezte a rehabilitációs terv kidolgozásakor, pedig lett volna nekünk is javaslatunk. Nekik fontosabb egy sétány létesítése, mint az a két emlékkopja, mely 110 magyar honvéd emlékére állíttatott, akik ott estek el Úz völgye telepén 1944. augusztus 26-án, de egyikük sem nyugszik az Úz-völgyi temetőben, hanem a hazatérő menekült Úz-völgyiek hantolták el, ahol megtalálták őket: az Egreskertben 9 katona, a Rosenberg kastély mellett 6, a rönktéren 3, a gyári rakodón 2, a gyümölcsösben 8, Sóvetőpatakán 7, a temető mellett 1, a futballpályán 5, a csorgókertben 36, a Csuklyankán 13, Rácpatakán 2, Mátyás király erődjénél 28 halott. (Kovács Sándor Úz-völgyében született, Csíkszentmártonban ma is élő személy írásos közlése.)
Írásban adjuk: Az Úz-völgyi temető rehabilitációját folytassák tovább, csak a II. világháborús emlékeket ne bántsák. Egy emlékmű, 13 kopjafa és 3 kereszt van mindössze! Mi több kopjafát vagy keresztet nem állítunk fel, pedig a II. világháborúban is több mint ezer magyar honvéd esett el Úz völgye térségében (az úzi ezeréves határtól Rugáttetőig, Csíkszentmárton, Bánkfalva, Menaság, Pottyand és Csobányos vidékén).
Javasoljuk:
1. A temető bejáratánál folytassák tovább a terméskőből emelt oszlopok közé illesztett mutatós, vízszintes farudakat tartó kerítést, és bontsák le a csúf falat, mely nem illik a szép székely kapu mellé.
2. A megtalált I. világháborús hősi halottak névsorát állítsák fel bent a temetőben, pl. a zászlórúd mellé, mint ahogyan azt Gyimesbükkön, a tordai honvédsírkertben vagy a Kárpátaljai Szolyva emléktemetőben láthatjuk. De az helyesebb lenne, ha a meglévő 600 kereszt mindegyikére egy nevet írnának, a meglévő reklámízű fémlapocskák fölé vagy alá.
3. Ha további kereszteket állítanak fel, adjanak elsőbbséget a szép fehér nyírfa kereszteknek, melyeket 1944 tavaszán találtunk, fedőlap nélkül.
4. A szépen helyrehozott I. világháborús kőkeresztet vegyék körbe – úgy, ahogy volt – terméskőoszlopokkal, melyeket karvastagságú fekete lánc köt össze. (A láncot műanyagból kell készíteni, feketére festeni, hogy a vasgyűjtők ne lopják el!)
5. Egy ízléses fedett szabadtéri oltárt kéne építeni, ahol a tábori misét, istentiszteletet lehetne tartani, a tűző naptól és esőtől védve. (Nekünk Makovecz Imre világhírű építész megígérte, hogy ingyen felépíti, de korai halála megakadályozta ebben.)
6. Az RMDSZ adja át a volt magyar kaszárnyákat a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, melynek vezetője, Böjte Csaba vállalta, hogy az elhagyott gyermekeknek otthont alakít ki bennük. Az áramot biztosítsa a felépült hét törpe vízi erőmű, az utat tegyék járhatóvá Csíkszentmárton és Úz-völgy telep között. (10 kilométer már járható Csinód felé, a 22 kilométert építsék meg ezután.)
7. A temető tulajdonosa, Csíkszentmárton község polgármestere bízzon meg személyeket azzal, hogy az elhervadt virágcsokrokat és az elszáradt fenyőgallyas koszorúkat időnként eltávolítsák, a keresztek közötti tehéntrágyát eltakarítsák, vagyis ügyeljenek a rendezett sírkertre.
Ezúton köszönjük meg dr. Szőts Dániel értékes javaslatait, melyek bizonyítják, hogy milyen hiba volt nem kérdezni meg a II. világháború emlékezőit is a pályázati terv elkészítésekor. Mert ő nemcsak ,,derék magyar ember”, hanem háborús veterán, egykori fiatal frontharcos, az Úz-völgyi megemlékezés meghonosítója, Úz völgye szellemének egyik legbuzgóbb ápolója, Úz völgye térparancsnoka, az Úz-völgyi ünnepségek ceremóniamestere, 90 éves háromszéki szervező.
Úz völgye szellemének ápolói nevében:
N. Kányádi Mihály, Bartha Mihály gyermekeivel, unokáival, dédunokáival, Páldeák Béla és családja,
Kovács Béla leánya, Illyés Levente, Kelemen Dénes, Kelemen Botond, Ördögh Lajos, Horvátné Farkas Piroska, Incze Sándor, Tribel Éva, Somogyi Csaba, Incze Pál, Kanyó Albert, Krausz Gyula,
Sylvester Lajos özvegye, Ferencz Csaba
Megjegyzés. Lapunk ezzel az Úz-völgyi temető gondozása körül kialakult vitát lezártnak tekinti, további írásoknak ebben a témában nem ad helyet. A szerk.
