mikor a kedves az utolsó
magyar nyelv órát tartotta
mint éjjeli lepkék ütődtek a falnak
kiröppentek az osztályból az igék
melléknevek fokozódtak le a sárga földig
magnhangzók nélkül maradtak a jlzk álltmnyok
tulajdon főnevek indultak el
leszegényedetten a külvárosok
sikátorai felé
kisiklott Orient-expressként
bővített mondatok égtek a fekete táblán
szanálásra ítélt házak lettek a Petőfi-versek
a számnevek leszázalékoltan akárcsak a kedves
téli kabátban dideregtek
mert közeledett ideje a kicsengetésnek
lófarkas kislánykák csikófrizurás fiúk
rohantak a katedrához
krizántém- és szegfű-csokrok
borították a barna asztalt
a VI. osztályos olvasókönyv fölött a virágok
mintha behantolt síron már hervadoztak
ugye hogy meg fog gyógyulni a tanárnő
ugye hogy mindez csupán ideiglenes
kérdezték kipirult szomorú arccal
fényes szemekkel bevallották aztán
hogy ők mindannyian magyar nyelv
tanárok akarnak lenni
mert olyan szép volt ezen az utolsó
magyar nyelv órán a tanárnő
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
