Nem feltétlenül portrék, a képek inkább köztes állapotról szólnak, a fotós a színész előadás utáni arcát próbálja megragadni – vélekedett a tárlat új stúdióban tartott megnyitóján Prezsmer Boglárka, hozzátéve, ezek a „kiragadott pillanatok” valaminek a végét, illetve kezdetét jelentik, Henning ugyanis arra kíváncsi, hogyan tud ismét önmagával találkozni a művész. Prez­s­mer Boglárka azt is megjegyezte, végtelenül becsüli a színészek munkáját, azt, hogy képesek oszlopként létezni ég és föld között.
Henning János a Reflex Fesztiválon kezdte el a kulisszák mögötti fotózást, és ez annyira megragadta, hogy egy éven át fotózta a Tamási Áron Színház művészeit előadások után az öltözőben. Nem a tökéletes képet kereste, hanem azt a pillanatot, amikor a színész, noha már az öltözőben ül, de még ott van szerepében. Mint mondta, a megkezdett munkát más szentgyörgyi társulatoknál folytatja.
A Játék éve során a színészi játék, a színházi formák változatosságát igyekeztünk megmutatni a szentgyörgyi, erdélyi közönségnek, így rendhagyó felolvasó-színházi előadásokat, opera formában feldolgozott balladai történetet, táncszínházi előadásokat, zenés kalandjátékot, dokumentarista színházat, bábozással ötvözött monotáncot, tárgyszínházat, kortárs bohócelőadást is láthatott a néző az év során – értékelte lapunknak a tavalyi rendezvénysorozatot Barta Mónika, a városimázs iroda munkatársa. Mint fogalmazott, a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál programjai tükrözték legszebben a színházi játék eme sokrétűségét. A Játék évében zenei, irodalmi, képzőművészeti programokat is szerveztek, a meghatározóak közül Palya Bea és a Kaláka együttes Ragyog a mindenség lemezbemutató koncertjeit említi, míg a meghívott írók közül Bodor Ádám, Parti-Nagy Lajos és Závada Pál is találkozhatott olvasóival. Sepsiszent­györgy több jelentős fesztiválnak adott otthont 2014-ben, mások mellett az Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválnak és a Mesélő Háromszéknek.
A játék színházi értelmezésén túl a játékosságot mint alapvető emberi viszonyulást is előtérbe helyeztük – magyarázta Barta Mónika, így a színházi világnapon Színház kétkeréken címmel közös, jelmezes biciklizést szerveztek színészeknek és városlakóknak, a pulz­Art fesztiválon pedig több köztéri játék várta az érdeklődőket. Az előadások mellett egy másik oldalról is betekintést nyújtottak a színházba, decemberben a kíváncsiak „színházi túrán” pillanthattak be a Tamási Áron Színház kulisszái mögé, egy köztéri akción pedig öt színésznő ironikusan jelenítette meg a karácsonyi pánikot a Sugás Áruházban.
A Játék éve és azt megelőzően a Hang és szó éve a Sepsiszentgyörgy, Szé­kelyföld kulturális fővárosa program része – összegezett Barta Mónika. Fo­lyamatosan mérlegelnek, céljuk, hogy helyet biztosítsanak jelentős rendezvényeknek és kisebb kezdeményezéseknek egyaránt, hogy a művészet az utcán is jelen legyen, illetve hogy tudjanak újat hozni az előadóterekbe, és hogy mind a helyi, mind a nagyvilági értékek egyformán hangsúlyosak legyenek. A kulturális fővárosért cselekvők számára ez a folyamat egy arra vonatkozó állandó „tanulás, kérdésfelvetés és válaszkeresés”, hogy hogyan tudnak együtt létrehozni „egy nagy közös történetet”.