Benne minden, ami érdekelt: kézilabdacsapataink eredményei, krónika a hétvégén zajlott meccsekről, statisztika, rangsor, elemzés, interjúk edzőkkel, sportolókkal, sporttörténet, nagy sportolók portréi, jövőbe tekintés. És ami áthatotta mindezt, ami sugárzott szinte minden sorból, amit akkor gyermekként, fiatalként meg sem tudtunk fogalmazni: a felelősség közösségünk, nemzetünk, jövőnk iránt. Mert a sportban, akárcsak székelyföldi mindennapjainkban, a pezsgést, a felívelést nagyon gyorsan követték a bizonytalansággal terhes időszakok, hullámhegyeket a hullámvölgyek, s ha egyik pillanatban például még az volt a kérdés, harmadik ligás focicsapatunk hányadik helyen zárja a bajnokságot, nem is oly sok idő múltán amiatt aggódhattunk, hogy nem lesz, aki képviselje Sepsiszentgyörgyöt labdarúgásban. Ugyanígy a kézilabdával, a jégkoronggal, más egyéni és csapatsportokkal: egyik pillanatban még szurkoltunk, a másikban már szomorúan idéztük fel a régi sikereket. De mindig reménykedtünk: lehet újrakezdés, mert erről szól a sport, erről szól életünk is.
Ezredik számához érkezett immár a Hétfői Sport, ezer hét kezdődött kicsit másként sportolók, testnevelők, edzők, szurkolók, sportbarátok számára. És talán nem is lehet egyebet kívánnunk e születésnapon, mint hogy a Hétfői Sportot a következőkben is az jellemezze, ami eddig: a hitelesség, értékeink, nagy elődeink tisztelete, a szókimondás, a kíméletlen kritika, ha szükséges, a bátorítás, a buzdítás, amikor helye van, a jövőnk iránti felelősség. És akkor a kétezredik szám után sem kell töprengenünk, mi is a Hétfői Sport hosszú életének titka.