„Hosszú vajúdás után a Háromszék szerkesztősége próbára teszi önmagát – írtam a Hétfői Sport 1. számában. – Szorosan együttműködve a Nemzeti Sporttal, a romániai magyar szerkesztőségek egy részével (hiszen a különböző városokban, megyékben megjelenő lapok sportrovatvezetői önzetlenül vállalják a tudósítói szerepkört), mával kezdődően minden hétfőn egy sportszámmal jelentkezünk.
(Emlékeztetőül: az első 1994. június 6-án jelent meg.) Nem akarjuk megváltani a sportvilágot, célunk idejében és pontosan tájékoztatni olvasóinkat a hazai, a magyar és a nagyvilág rangos sporteseményeiről...”
Az akkor tett ígérethez szerkesztőségünk ragaszkodni fog a jövőben is.
Egy-egy jó hír hallatán felcsillan a szemünk, hevesebben ver a szívünk, s az első siker szülte reménnyel újabb, merészebb terveket szövünk. Nagy győzelmekre várunk, országos elsőségre, nemzetközi sikerekre, a közelgő riói olimpiára. Túl sok? Nem kevés, az igaz, de emelt fővel vállalom, vállaljuk a nagy győzelmek krónikásainak szerepét. És minden célba érkezés, minden győzelem után – bármelyik sportpályán legyen az – szívesen írok, írunk a millió verejtékcsepp mögül előtűnő és azokban csillogó mosolyokról, az örömmámorban fakadó könnyekről. Mert igaz mosolyt, örömkönnyet csak hosszú, kemény és kitartó munkával kiharcolt győzelem fakaszt.
